Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 1. szám

A kereskedelmi törvény revisiójához 2 Terjedelmesen kívánjuk tehát ép ez okból dr. Riesser könyvét ismertetni. E könyvnek nemcsak absolute véve van igen nagybecse, de reánk nézve még különösen azért bir fontossággal, mert ha a német kereskedelmi törvénynek vannak hiányai és bajai, azok a mienket is illetik, és mert bárki fog is majdan hozzászólani akarni a magyar kereskedelmi törvény módosításához, az semmi körülmények között sem hagyhatja figyelmen kivül ezen nagyszabású tanulmány eredményeit. * * Riesser első sorban azon rendszert teszi bírálata tárgyává, melyet a német kereskedelmi törvény a «kereskedő» és a «kereskedelmi ügylet* meghatározásánál elfogadott és habár elismeri, hogy ezen vegyes rendszer, mely majd objectiv, majd tulnyomólag subjectiv ismérveket állit fel, elméleti szempontból kifogásolható, mindazonáltal, tekintve hogy absolut megnyugtatást szolgáltató tárgyi ismérveket felállítani lehetetlenség, az egyéb nemzetek törvényeinek idevonatkozó rendelkezéseinek felsorolása után azon eredményre jut, hogy a német kereskedelmi törvény ezen rendszere ugyan megtartandó, de az objectiv kereskedelmi ügyletek köre ki lesz bővítendő. Javasolja tehát, hogy Thől egy régi kívánságának megfelelőleg. a kézművesek eladási ügyletei, továbbá személyek es javak szállítása folyókon, csatornákon és belvizeken, az úgynevezett «Realisirungskauf», a kölcsönös biztosítás, valamely kereskedelmi vállalat eladása és átvétele, a tőzsdén kötött ügyletek, a folyó számlaügyletek, a kereskedelmi ügyletek közvetítését, könnyítését vagy biztosítását czélzó ügyletek, a váltók és kereskedelmi utalványokon alapuló és végre a check és warrant ügyletek vétessenek fel az objectiv kereskedelmi ügyletek közé. De kibővitendőnek tartja a subjectiv kereskedelmi ügyletek körét is, és pedig felveendők ide : a termelő eladási ügyletei és a kereskedő kölcsön- és letétügyletei. Rátér azon fontos kérdésre is, vájjon fentartandó-e azon elv, hogy az ingatlanokra vonatkozó ügyletek nem kereskedelmi ügyletek. És joggal emeli ki, hogy azon szempontok, melyek ezen elv felállításánál irányadók voltak, immár elavultak, mert az ingatlanok manap oly nagyszabású és oly élénk forgalom és oly fluctuosus speculatio tárgyat képezik, hogy nagyon is javasolja, miszerint a következő ügyletek kereskedelmi ügyletekké minősíttessenek. a) Az ingatlanokkal űzött speculatio-ügyletek, különösen ha kereskedő által köttetnek b) az ingatlanokra vonatkozó közvetítési ügyletek, c) az ingatlanokra vonatkozó bérleti és haszonbérleti-ügyletek, d) ingatlanok vétele valamely kereskedelmi üzlet czeljaira.