Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 2. szám

128 Dr. Schwarz Gusztáv hatolt benső akarat meg fog állni a végrendelet kétségtelen szavaival szemben is. fr. 21 § i qüi test. fac. 28, 1: Quod vero quis obscurius in testamento vei nuncupat vei seribit, an post solemnia explanare possit, quaeritur — — et puto posse nam etsi adjecta non fuerit (t. i. szavainak magyarázata) utique piaceret, conjectionem fieri ejus quod reliquit vei ex vicinis seripturis, vei ex consuetudine patrisfamilias. Ha tehát a végrendelkező kisebb összeget irt, mint minőt bebizonyíthatólag szándékolt, a szándékolt nagyobb összeg lesz érvényes, és megfordítva, ha kisebbet gondolt, mint irt, a szándékolt kisebb : fr. 9. §. 2. de heréd, inst 29, 2 : si quum dictasset ex semisse aliquem seribi, a quadrante sit seriptus, Celsus — posse defendi, ait, ex semisse heredem fore, quasi plus nuncupatum sit, minus seriptum: idemque est, etsi ipse testator minus seribat, quum plus vellet adseribere. — cf. fr. 15 pr. de leg. I A külömbség, mely a szerződések és végrendeleti nyilatkozatok értelmezése között fenforog, meggyőzőbben nem mutatható, mint Pomponiusnak ad Qu. Mucium czimü munkája IV. könyvéből vett következő két példával: fr. 33 de auro leg. 34, 2 Pomponius lib. IV ad Qu. Mucium : Inter véstem virilem et vestimenta virilia nihil interest, sed difficultatem facit mens legantis, siet ipse solitus fuerit uti quadam véste, quae etiam mulieribus conveniens est: itaque ante omnia dicendum est, eam le gátam esse, de qua senserit testator, non quae revera muliebris, aut virilis sit: nam et Quintus Titius ait scire se quendam senatorem muliebribus coenatonis uti solitum, qui si légárét muliebrem véstem, non videretur de éa sensisse, qua ipse quasi viriii utebatur. fr. 110. §. 1. de verb, obi. 45, 1. Pomponius lib IV ad Qu. Mucium: si stipulatus fuero a te: véstem tuam, quaecunque muliebris est, dare spondes? magisad mentemstipulantis, quam ad mentem promittentis id referri debet, ut quid in se sit, aestimari debeat, non quid senserit promissor; itaque si solitusfuerat promissor muliebri quadam véste uti, nihilominus debetur. Az eset a következő: Egy római senatornak szokása volt 11 ői ruhában öltözködni. Ha e küíöhcz végrendeletében azt írja «házamban találtató összes női ruhámat Titia unokahugomnak hagyom*, vájjon a *női ruha* alatt értendő-e azon ruha is, melyet a nemes senator viselni szokott ? Erre azt mondja Pomponius : ez attól függ, hógy az örökhagyó mit akart. De ha szerző-