Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 2. szám

Az akarat a szerződésben 127 fr. 18 (de verb. obi. 45,1) In stipulationibus quum quaeritur quid actum sit, verba contra sti pulatorem interpretanda sunt fr. 99 eod. — ac fere secundum promissorem interpretamur quia stipulatori liberum fűit verba lata concipere. Mai formátlan szerződéseinknél pedig, melyeknél mindegyik fél a részéről adandó nyilatkozatot (ajánlat, elfogadás) maga szerzi, mindegyik innen-tunnan adandó nyilatkozat oly értelemben magyarázandó, minőben azt az ellenfélnek, kihez az intézve volt, felfognia kellett, tekintet nélkül arra, megfelel-e e szükségképi felfogás a nyilatkozó akaratának vagy sem. Ha U n g e r (II, 125 1.) az osztr. polg. törvk. szerkesztőinek az itt előadottal megegyező azon nézete ellen «dass jeder Paciscent ein Recht habe die Willenserklárung (dér anderen Parthei) für eine wahre zu halten> azt mondja: «was soll das für ein Recht im technischen Sinne sein eine Erkiárung für eine wahre zu haltén ?» -— ugy a puszta cRecht* szóhoz nem kapaszkodunk, bár e szóra nézve is hivatkozhatnánk korunk legjelesebb három német jogászára: Thöl (i. m. 6. kiad. I. 734. 1.) «Zu dieser Voraussetzung (hogy a szerződő ellenfél szavát fogja állani), hat er nach Treu und Glauben ein Recht», Ihering (Jahrb. f. Dogm. IV. 72. 1.) «Wenn nicht die Umstánde von der Art sind, dass sie dem Gegner den Glauben an die Zuverlássigkeit der Erkiárung entziehen müssen, so ist er vollkommen in seinem R e c h t der selben zu trauen* és Windscheid (4. kiad. §. 84) cjeder Kontrahent hat ein Recht auf die Erkiárung des andern Kontrahenten in demjenigen Sinne in welchem er sie auffassen musste.» Mondom, nem ragaszkodunk a szóhoz: de hogy érdemben mit érteni ezen «jog> alatt, nem lehet kétes. A szerződési nyilatkozatok ezen értelmezési módja még világosabb lesz, ha azt az egyoldalú ügyletek értelmezésével öszszevetjük. Hogy az egyoldalú nyilatkozatok értelmezésénél miéit játszhatik a nyilatkozó akarata nagyobb szerepet, mint a kétoldaluaknál: könnyen érthető. A jogrend szabadságot engedhet akaratomnak mindaddig, mig az szomszédom jogkörébe nem ütközik. A kétoldalú jogügyleteknél (szerződés) tehát akaratom szabad, mig le nem kötöttem: miután lekötöttem, önkényüleg többé fel nem oldhatom magam: voluntatis est suscipere — necessitatis consummare (fr. 17, §. 3 commod. 13, 6.) Ily jogosított azonban nem áll velem szemben az egyoldalú jogügyleteknél : az örökösnevezés, hagyományozás stb. egyoldalú jogügyletek, melyek engem le nem kötnek — itt akarat o,m dominál, nem szavam. Ha tehát bármi feltétlen alakban rendelt is a római örökhagyó hagyományokat, szabadonbocsátásokat stb: jogában van szavait a végrendeleti actus után is, bármi ünnepélytelen formában, valódi benső akarata szerint értelmezni és az ilykép kipu-