Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 2. szám

124 Dr. Sshwarz Gusztáv E megfontolással pedig el van döntve a szerződési nyilatkozatok helyes értelmezési módja is. Egy szerződési nyilatkozat értelme nem az, mit a nyilatkozó vele kifejezni akart, hanem amit általa kifejezett; nem az, mit a nyilatkozó vele értetni akart, hanem mit egy bonus virnek, mint ellenfélnek, e nyilatkozatból szükségkép értenie kellett. Ha tehát valaki — hogy egy tényleg megesett történettel példázzunk — egy tuczat «törölközőt» rendel egy kereskedőnél, senki sem lehet kétségben e megrendelés «értelme» iránt; ezen kétségtelen értelmet pedig nem változtathatja meg azon körülmény, hogy a renddő, mint utóbb kiderült, rosszul birván a nyelvet, a «törölközői szaval czsebkendőt» kivánt értetni. Aminő egyszerű, magától értetődő ez a dolog, nem hiányzanak, kik azt állítják, hogy a nyilatkozat értelme csakis a beszélő szempontjából határozandó meg. Iijy mondja pld. H ö 1 d e r (Kritische Vierteljahrschr. XIV. 508. 1.) c Worte sind ein Zeichen und Ausdruck desjenigen Gedankens, welchen der Redende mit ihnen bezeichnen und ausdrücken wollte,> és: «wer ein Wort in einem Sinne gebraucht, in welchem es andere nicht zu gebrauchen pflegen, hat den Gedanken, welchen er damit ausdrücken wollte, auch wirklich ausgedrückt l> Ha tehát egy ajánlatra azt felelem: «elfogadom» és azt gondolom «nem fogadom el> ugy H ö 1 d e r szerint nyilatkozatom értelme — visszautasítás volt! A természetes észjárás és köznyelvszokás ilyetén elcsavarása mellett elméletileg elérjük, igaz, hogy a nyilatkozó akarata és nyilatkozata akademice mindig legszebb harmóniában maradnak, és a kettő közti eltérés, mely theoriában praxisban 'egyaránt annyi bökkenőt teremt, szerencsésen el van távolitva : de a beszéd, mely arra való, hogy az embereket egymással megértesse, és kapcsolatba hozza, elveszti minden értékét, egy ember sem bizhatik a másik szavába, mert egyik sem biztos, hogy ellenfele, mikor c fehéret* mondott, nem értett-e alatta «feketét> ? A beszéd a jog terén nem arra való, hogy a gondolatokat elfedje. Minden szerződési nyilatkozat, amint nem magunknak hanem a velünk szerződő ellenfélnek van szánva, ugy nem a szerint értelmezendő, hogy magunk mit gondoltunk, hanem hogy ellenfelünknek az adott nyilatkozat szövegezése szerint mit kellett alatta értenie. Természetes hogy ellenfelünk valamint nyilatkozatunk értelméhez tarthatja magát, nem pedig benső, előtte ismeretlen, akaratunkhoz, ugy nem ragaszkodhatik másrészt nyilatkozatunk puszta szóhangzat á h o z sem, mely egymaga távol járhat a való értelemtől Egyazon szónak más-más körülmények között más-más értelme. A nyilatkozó és a czimzett egymásközti személyes viszonyai, szokásai, a szerződési készületek előtörténete stb: mind oly körülmények, melyek a nyilatkozat értelmezésénél a czimzettől tekintetbe veendők, és melyek elhanyagolása vagy nem ismerése saját rovására esnek: «Ignoratiam . . . accipiendam non deperditi et nimium