Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 2. szám

Az akarat a szerződésben 125 temeri hominis* fr 3. §. 1 (23.6) fr 6 § 2 § 5 eod. Röviden mondhatjuk tehát: szerződési nyilatkozat értelme alatt értjük annak azon tartalmát, melyet a czimzettnek az előtte ismeretes vagy ismerendő s a dologra tartozó körülmények egybevetésével belőle szükségkép kivennie kellett.11 E fogalommeghatározás, bár ujabban mindinkább nyer elismerésben, éppen nincs általánosan elfogyva. Windscheid, ki azt tankönyve régibb kiadásaiba Ihering nyomán elfogadta (1. a fenti jegyzetet), utóbbi kiadásaiban elejti ismét, és a nyilatkozat értelmét isrrét kizárólag a nyilatkozó benső akaratára alapítja. (Pand. I. § 75, s a jegyz. és Wille u. Willenserklárung 37.1.) Ám a következések, melyek ez elvből folynak, a korlátozások, mikhez Windscheid maga ez elvvel szemben folyamodni kényszerül, a tételes jog és a mindennapi praxis megc/.áfolják azt alapostul. Mert mi következnék ez elvből ? Az értelmezés minden eszközének csorbát kellene szenvednie a nyilatkozó egyetlen kifogásán : cén ezt máskép ak a r ta m.» A legkétségtelenebb szó ellenére meg kellene engedni annak bizonyítását, hogy a nyilatkozó e szóval annak ép ellenkezőjét akarta kifejezni. A legbiztosabban, legovatosabban szerkesztett szerződések, mihelyt innen-onnan megtar11 E tételnek alapvető fontosságánál fogva hadd állítom itt össze azon nevesebb írókat, kik azt az irodalomban képviselik. J h e r i n g (Jahrb. f. Dogm. 72 1. «der Richter hat nicht die Frage zu entscheiden : was war der wirkliche Sinn der Erklárung des Redenden. sondern wie m u s s te der Ge^ner nach den ihm vorliegenden Umstanden sie auffassen.* Windscheid Pand. I 207 1. (4. kiad.) <bei zweífeitigen Willenserklárungen ... ist erforderlich . . . das- (der Wide des Erklárenden) auch dem anderen Contrahenten erkennbar gewesen sei. Jeder Contrahent hat ein Recht auf die Erklárung des andern Contrahenten in damjenigtín Sinne, in welchem er sie auffassen musste> (Windscheid jelen változott állásáról lásd alább a szövegben.) Regelsberger (Civilrechtl. Erörterungen) 20 1 : «Je er, der in Vertragsverháltnissen eine Widenserklárung abgibt, wird bei demjenigen Sinne behaftet, in welchem íie der andere Theil nach den gesammten zur Zeit des Vertragsabschlusses ihm bekannten oder als bekannt vorau^zusetzenden Umstanden verstanden hat oder verstehen musste.» Leonhard (Der Irrthum bei nichtigen Vertragén 1882) 79 1: cDer Gedanke, welcher . . . dem Empfánger der Etklárung erkennbar werden musste: das ist der Sinn in der eigentlicher Bedeutung des Wortes.» Hasonlóképen Ha rtmann (Tahrb f. Dogm. XX 57 köv. 1.) R i 11 n e r id. m. 163 1. M o m m s e n (Die Haftung der Contrahenten bei Abschliessung von Schu'dvertragén 1879) 98 s köv. 1. B ek k e r (Pözl's Vierteljahrschriít III. 180 köv. 1.) Hasonlítsd össze : T h ő 1 |Handelsrecht) §. 65: «Die Verpflichtung des Puncipals wird begründet und bestimmt nicht nur durch seinen wirklichen Willen, sondern auch gegen denselben durch den aus den Ums'án<len zu erschliessenden vermutlichen VVillen. Das Vertrauen des Dritten soll nicht getáuscht werden.» Es kivel kezdenem kellett volna, ki azonban e tanban,* ha akarat és nyilatkozat coliisióba kerülnek, majd ide, majd oda hajlik jobbin, ugy houy egés7en alig határozható meg, melyik részen áll: Savig ny III 258. kö\r: «Nun beruht aber alle Rechtsordnung gerade auf der Zuverlássigkeit jener Zeiclien, wodurch alléin Menschen mit Menschen in eine lebendige Wechselwirkung tre en können . . . Demnach darf ein Widerspruch mit dem Willen und der Erklárung nur angenommen werden, insofern er für den, welcher mit dem Hande ndin in unmittelbare Berührung trict, erkennbar ist oder wird, alsó unabhángig bleibt von dem blossen Gedanken des Handelnden.»