Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 2. szám

Az akarat a szerződésben 123 mit akart ő akkor, midőn a kérdéses nyilatkozatot adta. Hogy ez nincs igy, feles bizonyítani. Nem ami a fel 1 e 1 k é b e n rejlett, hanem a külvilágba lépett cselekedet az, mi a magánjog terén ugy mint a büntetőén jogi hatásokat kelt. Valamint a büntetőjogban a bűncselekmény nem mint a bűnös akarat puszta bizonyító eszköze, hanem mint bűncselekmény, sua viac potestate, hivja ki a törvény sanctiój t: ugy a magánjogi ügyleteknél is a szó nemcsak bizonyítéka a fel ügyleti akaratának, hanem az ügyleti tényálladék alkatrésze.8 Egy nyilatkozat értelmét kutatva, tehát nem azt kérdjük: mit akart a nyilatkozó, hanem: mily akarat van a nyilatkozatban kifejezve?9 Kifejezve pedig csak az van egy nyilatkozatban, mit egy gondos embernek (bonus paterfamilias) az összes a nyilatkozatkor előtte ismeretes s a dologra tartozó körülmények számbavételével belőle értenie kellett. Amit az ilyen bonus vir a nyilatkozatból legjobb akarat mellett ki nem vehetett, az nincs kifejezve, és a bizonyítás, hogy a nyilatkozó mégis ezt akarta, jogilag irreleváns : de occultis non judicat ecclesia ; de irreleváns ^túlfelől annak bizonyítása is. hogy a nyilatkozó azt, mit kétségtelenül k ifejezett, nem akarta10: cum in verbis nulla ambiguitas est non debet admitti voluntatis quaestio (fr 25. §. de leg. III). 8 Osztr. bünt. törv § II : Über Gedanken oder innerlishes Vorhaben, wenn keine áussere böse Handlung utiternommen . . . kann niemand zur Rede gestellt werden. 9 Az ellenkező felfogás, mely a jogügyletek hatásait csakis a felek akaratára áilitá és a nyilatkozatot csak ezen akaratnak bizonyító eszközéül tekinté, alapja a tévedések azon egész sorának, mely ellen e tanulmány fordul. Ama felfogás pedig áthúzódik jogi irodalmunkon Savignytól mai napig. Csak két példa : S a v i g n y Syst III 258 I. : tEigentlich muss der Wille an sich a, ls das einzig Wichtige und Wirksame gedacht werden u. n u r weil er ein inneres, unsichtbares Ereignis ist, bedürfen wir eines Zeichens woran er von andern erkannt werden köante» stb. Dahn Zeitschr. f. d. ges Handelsr. IX 508 1. «n u r um der Erweislic likéit willen erfordert das Recht neban der Existenz noch eine Áusserung des existent gewordenen Wtllens.» Ez ellen helyesen : S o h m u. o. XVII Vertragschluss unter Abwesenden 85 1. 104 1. 10 U n g e r II. § 85 «Auf dem Gebiet des Rechts genügt es nicht, dass der Willerjsfáhige einen bestimmten Entschluss gefasst habe, dieser Entschluss muss auch in der Aussenwelt hervortreten, wenn er in rechtlicher Beziehung relevant sein soll : der Wille ist auf dem Rechtsgebiet nur insoweit ein wirklicher und daseiender, aU er ein ^ erk órperter, geoflenbarter ist.» Igen jól Rittner (Oesterr. Eherecht 1876) egész ide vonatkozó fejtegetése 162 1. s köv. : «Indem ich ein Rechtsverhaltniss begründe, trete ich in Beziehung zu Anderen und dicsen gegenüber kommt es weniger darauf an, ob ich deu entsprechenden Willen habs, sondern ob ich ihn áusserlich kundgegeben. Nicht der Wille ansicb, sondern der Wille in derErscheinungwirddadurch zur Hauptsache»... «Wenn alsó die Handlung, aus welcher concludirt wird, gar keine andere Ueutnng zulásst, kann sich der Handebde nicht darául berufen, dass er nicht diesen, sondern einen ardern Willen gehabt habe : er mu6s den gezogenen Schluss gegen sich gehen lassen. Rittner u. o: Ich bin an meine Verfúgung gebuuden, nicht weil ich sie gewollt, sondern weil ich tie als gewollt aDgegeben. Nach aussen hin gilt meiae Erklárung als mein Wille !>