Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 2. szám

Az akarat a szerződésben 12 1 levők között is és tanuk nélkül: ellenfelein nyilatkozatomra hivatkoznék, én meg állítanám, hogy mast akartam: s ha ilykép állit ás állana állítással szemben, eskümnek kellene bizonyítania, melyet hiszen teljes igazság szerint le is tehetnék. Az ellenbizonyítás tehát lehető és a simulatio hatálytalansága ez okon nem alapulhat. Közelfekvő gondolat a mentalreservatio hatálytalanságát a képmutatásban rejlő d o 1 u s-ból magyirázni, mint ezt Schliemann (Die Lehie von Zwang 1861. 114. 1.) példájára ujabban Windscheid (Wille und Willenserklárung. Eine Studie Leipzig 1878. 30. 1.) és utána némi más fordulattal, tanítványa Zttelmann (Ihering Jahrb. f. Dogm. XVI. 402. 1.) teszi. Alig szerencsésen 1 Mert először: a színlelés nem szükségkép dolosus. Ha a betegnek, nehogy ellenmondasom által felizgassam, minden jogtalan igényeibe külsőleg belenyugszom, hogy felépülése utan magaviseletemet kimagyarázzam ; ha veszélyes támadás közben minden követelésre reáallók, hogy felszabadulva a kényszerhelyzet alól, szavamat visszavonjam ; ha nevemet tréfából váltóra irva, ez harmadik jóhiszemű szerző birtokába jut7i: vigyázatlanságról igen. de dolusról nem lehet szó, az első két esetben legfelébb a megengedett fogás azon neméről, melyet a rómaiak «dolus bonus»-nak neveznek: posse et s i n e d o 1 o malo aliud agi aliud simulari sicuti faciunt qui per ejusmodi dissimulationem deserviant et tuentur vei sua vei aliena (fr. I. §. 2. de dolo 3, 4) Másodszor: még ha az akarathiany ez esetekben tényleg doiuson alapulna is, az uralkodó tan ellenkezésbe jut saját a 1 a pslánden des Falles die volle richt°rliche Uberzeugung dafür gewonnen werden, dass das Winken nur ein schlechter Scherz sein sollte?» (302 1.) Hasonlóan Windscheid ellen Rittner Oesterreichisches Eherecht 1876, Í04 1. jegyz. Most Windscheid maga is Pand. 5. kiad. § 75 a. 7a Az ilyen váltónak, mihelyt kezemből kiadtam, a jóhiszemű harmadikkal Fzemben kötelezőnek kell lennie. Más kérdés, érvényes-e az akaratom nélkül kezemből került váltó is ? Igeulőleg nyilai kőzik B á h r Die Anerkennung ais Verpflichtungsgrund 18Ó7. § 60 : «Ob nicht der A issteller auch aus der ohne seinen Willen abhanden gekommenen Urkunde dem gutg áubigen Empfánger aus dem Ge?ichtspunkte zu haften habe, dass das Abhand^nkommen ihm zur Last zu setzen ist > Für die Bej a hu n g der Frage lassen sich áhnliche Rücksichten geltend machen, wie für den Satz, dass auch das erloschene Mandat für den gutgláubigen üritten in giwissen Beziehungen als fortbestehend angesehen wird.> L. még ugyanaz Ihering Jahrb XIV 412. 1. E nézethez csatlakozik Unger is (Die rechtliche Natúr der Inhabeipapiere 1857, § 19> 8 jegyz.) ki e tételt helyesen «im Interessé des Verkehrs zu Gunsten des gutglaubigen Dritten> találja. De ellenkezésbe jön Unger faját szavaival, midőn másutt (Syst II § 89, 23 |egyz ) az osztr. polg. tvk. 879. §-át, mely ugyancsak a fenti elv kifejezése, azzal ostromolja : cSomit kommt es denn darauf hinaus, dass der Vertrag für gültig gehalten wird, um den andern Conlrahentea nicht in Nachtheil zu bringen, aus leidiger(l) Rücksicht für den Ve.rkehr» cf ugyanaz II. 5 1. 1. 3. jegyz. Lásd még Thől Handelsrecht 11.(4. kiad.) Báhr ellen Windscheid Arc iv f. civ. Prax. 53 köt. 8o 1. Leonhard Der Irrthum bei ) ichtigsn Vertragén 1882. 130 köv. 1.