Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 2. szám

Az akarat a szerződésben. Dr. SCHWARZ GUSZTÁV ügyvéd és egyetemi magántanártól. (Második közlemény.) *) III. Minden jelbeszéd, történjék az szóval, írással, taglejtéssel: közvetett akaratnyilvánítás. Nem akaratom az, mit az észlelő, kihez szólok, percipiál, hanem érzékbe eső jelek, melyekből akaratomra következtet. E következtetés mindig bizonytalan ; az eredmény sohasem több valószínűségnél. Egyazon jel, melyet éber állapotban az ilyen szándék kiftjezésére használtam, nem enged ugyanily szándékra következtetést, ha zavart állapotban, tréfából vagy épen tévesztés czéljából használom. A fej bólintása ezerszer igenlésnek vehető ; a jel csal, mihelyt ellenfelem nem magyar, hanem török. Ugyanazon személy hallgatása ugyanazon kérdésemre hol azt jelentheti, hogy egyetért, hol azt hogy felém se hallgat. Minden akaratkijelentés tehát nem egyéb többékevésbé concludens jelnél s az észlelő szempontjából nincs külömbség a tankönyvekben úgynevezett ^közvetlen* (nyilvános) és «közvetett» (hallgatólagos) kijelentések között: egyik csak oly «közvetett» eszköz a jeltadó személy akaratának felismerésére,, mint a másik, mindegyik csak azt mutatja, quod verisimile est cogitatum (fr 24 de reb. dub. 34, 5).1 Ha igaz tehát, hogy a felek jogi nyilatkozatainak csak ugy van hatásuk, ha mögöttük megfelelő akarat is * Az első közleményt 1. fentebb 33. I. k. 11. 1 Nem engedhető meg tehát Unger (Syst. II. §. 105. 1.) tétele: <Der Schluss (auf die Existens des Willens) welcher aus einer concludenten Handlung gezogen witd, kann unter Umstanden mit logischer Notwendigkeit und a bs o luter Sicherheit gezogen weiden.> Mit logischer Notwendigkei t— ? igen : bizonyos cselekvényekből logicai kényszerűséggel következtetünk bizonyos mögöttük rejlő szándékra. Mit absoluter Sicherhei t— ? nem: mert e subjectiv kényszerűség mellett is csalódhatom És ez igy van nemcsak a szűkebb értelemben vett «concludens» cselekményeknél, de még az u. n. <közvetlen» (nyilvános) nyilatkozatoknál is. Az <igen» szóból logicai kényszerűséggel következtetek a velem egyetértésre ; hogy milyetén «absolut biztossággal*, mutaija a hazug. Ama <logicai kényszerűség* csak a nyilatkozat objectiv értelmére vezet, nem a nyilatkozó (subjektiv, amattól eltérhető) akaratára. Magyar Igazságügy XXXVII. 1892. a. 9.