Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 2. szám

n6 Dr. Fleischmann Sándor 161. §. ellenére megszerzi — megbüntetendő tehát azon szóvetkezet igazgatósága, mely — a mi különben minden kilépő taggal megtörténik — megszerzi a szövetkezet üzletrészeit. Tudjuk, hogy az itt a 235. illetőleg 237. §-ssal mutatkozó ellentét csakis a törvényhozó elhamarkodásanak következménye, de mindenesetre megbélyegzi a törvényhozó és törvénye méltóságát. Túlesik ezen dolgozat keretén kimutatni, vájjon a szövetkezetekre nézve törvényünkben tartalmazott szabályok alkalmazhatók-e a biztosító szövetkezetekre is, a nélkül, hogy ezen intézmény alapjaiban meg ne rendittessék. Szakértő irók, közöttük különösen Klang, azon eredményre jutottak, hogy nem. És ezt a jogász is természetesnek fogja találni. Ha a kir. Curiának és a szövetkezeti törvénynyel oly kö:eli viszonyban álló Schnierer urnák hinnünk szabad, a törvény nem akar külömbséget tenni a kölcsönös biztosítás és a dij melletti biztosítás között. Bizonyos, hogy a szövetkezetek lényege, a kölcsönösség fogalma ezen külömbséget megteremtette és igy el nem lesz kerülhető, hogy a törvényhozó világosan ne nyilatkozzék az iránt, vájjon a II. rész hetedik czime mennyiben alkalmazható és alkalmazandó a kölcsönös biztosításra is, és hogy különösen a kölcsönösen biztosító szövetkezetek ügyleteire nézve általános elveket fel ne állítson, amennyiben ugyanis ezen ügyletek a mostani I. rész 11. czimének rendeUezéseivel ellentétben allhatnanak. Itt csak jelezni kívántam a hiányokat. Tüzetes részletezése azon egyes szakaszoknak, melyek semmi körülmények között a kölcsönös biztosításra nem alkalmazhatók, de a melyekre kölcsönösen biztosító szövetkezet éppen a törvény erej tnéi fogva alapitható és annak következtében a legnagyobb zavarra adnatnak alkalmat — t. szerkesztő ur engedelmével — egy külön tanulmány tárgya leend.