Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 1. szám

Az avatkozás érvényben levő jogunk szerint az ő esetleges beavatkozása érdekében rendelte volna el. — Eme érvelésünk különben még abban a körülményben is bir támaszszal, hogy azon jogpolitikai elv, a mely a végrehajtást szenvedőnek az igényperbe avatkozására nézve fenforog, a jelen hasonló esetre is teljesen reá illik, A csödhitelesök és végreJiajtató avatkozása. 9. Lássuk most a mellékavatkozás esetei második csoportját, A hitelezők adósuk ellenfeleivel nincsenek közvetlenül anyagi jogviszonyban. Emez utóbbiak igényei azonban közvetve hiúsíthatják meg amazok követelései kielégítését; minthogy az itt contemp Iáit hitelezők és az adós egyéb ellenfelei érdekeinek érintkezési pontja, mint közös kielégítési alap, az adós vagyona. A csődhitelezők épen eme minőségüknél s a csődintézmény természeténél fogva vannak a bukott vagyonáva.1, mint zár alá vett csődtömeggel, ennek kapcsán pedig közvetve mind azokkal, a kiktől a csődtömeg vagy a kik rajta valamit követelnek, viszonyban. Hasonlókép viszonyban van, a végrehajtási törvény 119. és 161. esetében, a végrehajtató a végrehajtást szenvedő vagyonában talált, és végrehajtás utján lefoglalt dologhoz, végrehajtási zálog jogánál fogva, ennek kapcsán pedig az azon dologra nézve törvényes zálogjogot vagy pedig rangsorozati elsőbbséggel bejegyzett tulajdoni igényt vitató harmadik személyekkel is viszonyban. A hitelezők érdekét harmadik személyekkel szemben a csődtömeg képviseli; igy tehát a csődtörvény 27. és következő §-aiban megjelölt esetekben is. Az ellene hozott ítéletek ezért irányukban hatálylyal is birnak. A végrehajtási törvény 119. §-a esetében a perre utasított, törvényes zálogjogot vitató állítólagos hitelező az általános elvek szerint keresetét az összes kifogásolók ellen kellene hogy indítsa. A törvény azonban eme jogszabály alól kivételt állapit meg, a mikor a törvényes zálogjogot vitatót csak arra kötelezi, hogy keresetét a végrehajtást szenvedő ellen intézze, s ezzel közvetve az ezen perben hozott határozatot a végrehajtatóval szemben is hatályossá teszi. Hasonló a viszony a 161. §. esetében is. Az általános elvek szerint az igénylőnek támadását nem csak az ellen kellene irányoznia a kinek jogát közvetlenül megtámadja, hanem mindazok ellen, a kik nyilvánkönyvi jogaiknál fogva általa érdekelve vannak. A telekkönyvi följegyzés azonban az ama igények tárgyában hozott határozatot ezen utóbbi személyek ellen is hatályossá teszi, a mennyiben joguk amannál későbbi rangsorozattal bir. Az ítéletnek a közvetlenül perben álló feleken tul terjedő hatása, a csődtömeg megtámadási pereinél, a csődtörvény természetéből folyó képviseleti viszonyon, az utóbbi két esetben pedig