Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 1. szám - Törvényjavaslat a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló 1877. évi XXII. t.-cz. módosításáról; Előadói tervezet

Törvényjavaslat 65 sem az eljárás alaposságát, sem olcsóságát, sem pedig gyorsaságát nem mozdítja elő. Ide tartoznak kétségtelenül a bizonyításra vonatkozólag a 14., 15., 18. és 20. pontok alatt felsorolt eltérések, u. m. a közvetett bizonyítás mellőzése (a mit különben a gyakorlat nem fogad el), a kereskedelmi könyvek bizonyító erejének szorosabb meghatározása, a pót eskü feltételeinek és a főeskü alkalmazhatóságának korlátolzása. A biró szabad meggyőződésének megrendszabályozása ép a kisebb ügyekben volt legkevésbbé helyén, és ugyanez áll a főeskü alkalmazhatóságának megszorítására nézve is. Nem lehetne azt sem felhozni, hogy a birói arbitrium korlátolása a felebbezés kizárása miatt volt szükséges, mert hiszen a felebbezés kizárása következtében a bizonyítási szabályok megtartáának garancziája is elesik. A 16. pont alatt emiitett eltérés, hogy t. i. azok a tanuk, kik a sommás eljárásban csak az ellenfél kifogása folytán vaunak kizárva, már hivatalból nem bocsáthatók tanuságtételre, megfelel ugyan ama elvnek, hogy a bizonyítás a biró részére és nem az ellenfél részére történik, de ha figyelembe veszszük, hogy a dolog természete szerint sok esetben a birói meggyőződés alkotására nézve nem lehet közömbös, hogy az ellenfél, ki a tanút ismeri, hitelre érdemesnek tartja-e azt, az egész eltérés értéke nagyon problematicus, és mivel az ellenfél az érdekelt tanú ellen úgyis rendszerint kifogással szokott élni, gyakorlati jelentőséggel alig bir. Voltaképen ugy a sommás, mint a bagatell eljárás szabályozása helytelen, mert a tanú hitelessége csak in concreto állapitható meg. Arra sem található továbbá elegendő ok, hogy miért tért el a bagatell törvény a perrendtartástól az aláírás valódisága iránt megítélhető esküre nézve, illetőleg hogy ha eltért, miért nem helyettesitette a perrendtartás 172. §-ában szabályozott esküt egyszerűen a főesküvel. Egyébiránt az eltérés gyakorlati jelentősége igen csekély. Mindenesetre hiba a perrendtartással szemben, hogy a bagatell törvény szabályát az irás valódiságának bizonyítására nem terjeszti ki, hanem csak az aláírásra szorítkozik. Egészen önkényes továbbá a 10. pontban jelzett azon eltérés, hogy a bagatell eljárásban a fél nem kívánhatja a nyilvánosság kizárását, ha a perben olyan viszonyok érintetnek, melyeknek nyilvánosságra hozatala jó hirét, vagy érdekét veszélyezteti. Czéltalan és a felek rendelkezési jogát sérti továbbá, hogy a bagatell törvény szerint a személyes megjelenésre idézett fél meg nem jelenése esetében pénzbirsággal sújtandó (11. p.) Legkevésbbé tartozik továbbá a bagatell törvény előnyei közé, hogy az eljárást hiányosan szabályozza. Az ebből eredő nehézségek csak azért nem jutnak gyakrabban napfényre, mert a biró a felebbezés kizárása folytán nem ellenőriztetik. A felsorolt eltérések egy másik része, a mellett, hogy többször igen kétes értékkel bir, csekély jelentőségű. Ide tartozik már csak az eset ritkaságánál fogva is a birói érdekeltség és a biróküldés tekintetében fennálló különbség (3. p.) Ide tartozik továbbá a 9. pont alatt felemiitett eltérés, a mely szerint a bagatell eljárásban szavatosra nem lehet hivatkozni. Ezen eltérés a bagatell törvény meghozatalának idejében az 1868-iki törvk. rendtartással szemben számbavehetőleg segített azokon a nehézségeken, a melyeket a szavatosra hivatkozás okozhatott, ma azonban az 1881-iki novella czélszerübb intézkedései mellett érezhető könnyebbséget nem eredményez és mindenesetre igazságtalan. A 17. pontban emiitett szabály hogy a szakértőket a bíróság nevezi ki, csak akkor birna nagyobb jelentőséggel, ha a biró egy szakértőt is kinevezhetne. Ezt azonban a törvény nem mondja ki sőt a többes szám által több szakértőre utal. A gyakorlat ennek folyMagyar Igazságügy 1891. XXXV. t. 5