Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)
1891/35 / 1. szám - Törvényjavaslat a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló 1877. évi XXII. t.-cz. módosításáról; Előadói tervezet
64 Törvényjavaslat szabályozva. Ellenben a bagatell törvény az életben előforduló tontos kérdések nagy számát még csak nem is érinti. Álljon itt e részben néhány, példa. A bagatell-törvény nem intézkedik arról az esetről, ha az ügy eldöntése a büntető törvények által tiltott cselekmény bebizonyításától vagy beszámitásától függ, ha a per folyamában merülnek fel büntetésre méltó cselekmény jelenségei, vagy ha a keresetet más biróságnái folyamatban lévő. tárgyalások előzik meg. A bagatell-törvény nem szól arról a kérdésről, hogy az ismeretlen tartó7.kodásu alperes ellen van e bagatell eljárásnak helye, és hogy esetleg miképen kell az alperest ilyenkor megidézni, nem szól a viszontkeresetről, a kereset megváltoztatásáról és visszavételéről, a perbeli meghatalmazás alakjáról, a megjelenésre nyitva álló órákról, a bíróságon kívüli beismerés kellékeiről, a tanukhoz intézendő általános kérdésekről, a felek eskükcpességéről, az igazolási kérelem megalapításáról, hogy t. i. vétlen mulasztás v^agy elhárithatlan akadály szükséges-e ahhoz ; nem szól a helyben nem lakó fél részére folyó igazolási határidőről, vagy arról, hogy a perujitási kereset tulterjedhet-e az alapperbeli kérelmen és hogy újonnan felfedezett bizonyíték vagy büntetendő cselekmény alapján meddig és többször is van-e perújításnak helye. Hasonlag számos kérdés maradt eldöntetlen a végrehajtási eljárás köréből is, igy pl. a külföldi bagatell-itéletek végrehajtása belföldön, a végrehajtás elrendelés az örökös ellen, és az örökös, valamint az engedményes javára és egyebek. Mindezen és egyéb kérdésekben nem marad más hátra, mint hogy azokban a sommás eljárás szabályai megfelelően alkalmaztassanak. Ezen alkalmazásnál azonban mindenek előtt az a kérdés merül fel, hogy melyik sommás eljárás, t. i. a bagatell-törvény életbeléptekor érvényes vagy pedig az 1881-iki törvényhozás által módosított sommás eljárás szabályai legyenek-e megfelelően alkalmazandók? Az uralkodó, és a végrehajtási törvény szerkesztője által is védett nézet, a végrehajtási eljárás tekintetében az utóbbi alternatívát tartja helyesnek. Eltekintve egyebektől, e nézet a peres eljárásban az igazolási határidő tekintetében mindenesetre felette visszás eredményre vezet. A bagatell-törvény 56. § a szerint ugyanis az igazolási határidő a helyben lakó fél részére az elmulasztott határnaptól számítandó 8 napban van megállapítva. Ezt az intézkedést az 1868-iki perrendtartás 307. §-ából kiegészítve, azon elfogadható eredményre jutunk, hogy a helyben nem lakó fél részére az igazolási határidő szintén az elmulasztott határnaptól számítandó 15. napot tesz. Ha ellenben a helyben nem lakó félre ma az 1881 : LIX. t.-cz. 63. §-át alkalmazzuk, akkor ő még a mulasztásnak tudomására jutásától vagy az akadály megszűntétől számított 15 nap alatt is, legkésőbben az elmulasztott határnaptól számítandó félév alatt is igazolással élhet, azaz a különbség a helyben lakó és a helyben nem lakó fél között oly óriási, hogy azt sem a bagatell-törvény által, sem pedig az [881 : LIX. t.-cz. által szándékoltnak nem tekinthetjük. További kételyek merülhetnek fel egyes esetekben arra nézve, hogy a sommás eljárás szabályai mily terjedelemben nyerjenek a bagatell-eljárásban alkalmazást és hogyan egyeztetendők össze a bagatell-eljárás szabályaival. E kételyek megoldása részletesen nem constatálhato, a mindenkori bíró felfogásához képest változó eltéréseket eredményez a gyakorlatban a sommás és a bagatell-eljárás között. Ha az itt vázolt eltéréseket, melyek a bagatell és a sommás eljárás között mutatkoznak — mellőzve egyelőre a végrehajtási eljárást, — tüzetesebben szemügyre veszszük, azt találjuk, hogy ezen eltérések egy része
