Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 1. szám

6 Baintner Hugó hátrány közvetlenül a fennforgó jogviszonyt rendező jogszabályok szerint ítélendő meg. A szavatossági kötelmek ebbe az utóbbi osztályba tartoznak. Itt azonban további megkülönböztetésnek van helye. A kár ugyanis, a mely valakit valamely jogviszony körén belül ér, vagy a szolgálmányból eredhet, akár annak rögtön föl nem ismerhető gazdasági, illetőleg jogi fogyatkozásaiból kifolyólag, mint a mikor az átadott dolog utóbb hibásnak, vagy az átruházott jog erőtlennek bizonyul, vagy abból, hogy a jogviszony természete szerint, annak kötelékében álló más személyek kötelezettségét tartozott teljesíteni, mint az egyetemlegességi viszonyoknál, avagy ellenben eredhet a jogviszonyon belül felmerülő egyéb körülmények, inint pl késedelem vagy gondatlanság következtében is. Alkalmat a szavatosságra az első sorban emiitett esetek szolgáltatnak. A szavatosság általános vagy pedig különös jogszabály erejénél avagy szerződésnél fogva, a mint láttuk, magából a jogviszonyból, a szolgálmány tényéből ered és megalakultnak, eme természeténél fogva, a szolgáltatás tényével tekinthető. Ama jogviszonyokhoz való vonatkozásánál fogva, a melyekből ered, másodképződésü, annálfogva pedig, hogy különféle jogviszonyokból származhatik, általánosabb jellegű viszonyként jelentkezik, s a mennyiben fogyatékos szolgáltatás esetében a tényálladéknak mintegy lappangó, csak utóbb felismert mozzanataira vezetendő vissza, bizonytalan föltételes természetű. Tartalmát már az eddigiekben meghatároztuk. Tartama tovább nem terjedhet azon időnél, a melyet a körülményekhez képest vagy a szerződés vagy a vonatkozó különös jogszabály, vagy végül az elévülés általános szabálya határoz meg; ezen időn belül pedig megszünhetik a kötelmek áltálános megszűnési módjai szerint. Az érvényesítésére szolgáló kereset mint visszkereset jelentkezik. A visszkereseti jog abban az időpontban tekintendő létezőnek, a mikor a kártérítésre való igény összerüen megalakult. A kereset azt illeti, a ki a kárt vallja, a ki vagy nem részesült az őt jogosan megillető szolgálmányban vagy kötelezettséget teljesített, a mely tulajdonkép mást terhel, és az ellen irányul, a ki kártérítéssel tartozik, a ki kötelezettségét vagy nem, vagy nem kellőképen teljesité. A hol a visszkereset a szolgálmány gazdasági hiányaiból ered, ott a visszkereseti igény megállapítása a visszkereső és vissz keresett közötti jogviszony keretén belül marad, a hol azonban a visszkereseti igény vagy a szolgálmány jogi fogyatkozásából ered vagy egy másik kötelezett ellen irányul, ott a visszkereső és visszkeresett közötti viszony eme személyeknek egy harmadikhoz való