Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)
1891/35 / 1. szám - A kisérlet-tan áttekintése
34 Carrara A bevégzett bűncselekményt képező tett politikailag- beszámitandónak nyilvánítható nemcsak akkor, ha direct szándék (az eredmény előrelátása és megvalósításának akarata) vezérelte, hanem akkor is, ha indirect positiv szándék (az eredmény előrelátása a megvalósítás határozott akarata nélkül) vagy indirect negatív szándék (előreláthatóság tényleges előrelátás nélkül, culpa) vezette. Ha pedig a szándék különböző czélzatok között oszlik meg, ugy hogy a,direct szándék az enyhébb czélra, az indirect negatív szándék a bekövetkezett súlyosabb eredményre irányult (praeterintentionalitas), a bevégzett bűncselekmény mégis mindkét czélzat szerint lesz beszámítandó. A bevégzett bűntettnél a szándék ezen árnyalatainak egyedüli hatása az, hogy a beszámítás többé vagy kevésbbé erős ; de a politikai beszámításnak mindig helye lesz. Utána szükségszerűen következik a polgárjogi beszámítás Ennek oka az, hogy mind a kettőnek alapja a károsító cselekvés ; ebből eredt a tényleges jogsértés, mely ellen a jogi oltalomnak működésbe kell jönnie, akármilyen szándék sugalta a károsító cselekvést. De a kísérletnél nem történhetik ennyi. A szándék politikai beszámítása nem alapulhat a káron, mert kár nincs. A jog nem sértetett meg, hanem csak veszélyeztetve volt. Hogy pedig a jog ezen veszélyeztetése beszá-nitható legyen, kell hogy azt az előrelátott és akart tettek kisérték legyen, melyek e veszélyt kapcsolatba hozzák a gondolkozó, szabad emberrel, kí a bűntettnek subjectiv alanya. A bevégzett bűntett beszámításának első alapja tehát a károsító cselekmény, mértéke pedig a szándék. Ellenben kísérlet beszámításának első alapja a szándék, mértéke pedig a veszély. E külömbség következménye az, hogy mig a bevégzett cselekménynél a direct szándék hiánya csak a beszámítás módosulását eredményezheti, addig a kísérletnél a szándék hiánya elenyésztet minden beszámítást. Következik ebből, hogy a kísérlet beszámításának alapjául a szándéknak csak azon faja szolgálhat, melyet direct szándéknak nevezünk, azon szándék ugyanis, melyet a jog veszélyeztetésének tényleges előrelátása és ezen veszély okozásának akarata kisért. Ebből következik azon szabály, melyet a régi és az uj kri minalisták egyaránt elfogadnak : dolus indetérminatus determinatur ab exitu. És ez vezet azon végkövetkeztetésre, hogy a dolus inderminatus-sal nem fér össze a politikailag beszámítható kísérlet fogalma. Ha ezen premissáknak gyakorlati folyományait vonjuk le, a következő eredményekre jutunk : i. A gondatlanságból és szándékon kivül elkövetett cselekményeknél a kísérlet fölvétele ugy lénytanilag mint jogilag lehetetlen, képtelen; ily tétel absurdum. 2. A kísérlet fölvétele, jogi igazolása ontologice lehetséges, de
