Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 1. szám - Union internationale de droit pénal

Union internationale de droit pénal állapotáról és hajlamairól. Az egyszeri megesés sohasem bizonyíthatja a javithatlanságot; de másrészt megállapíthatja azt a bűnismétlés, tekintet nélkül arra, hogy ez a tételes törvény értelmében visszaesésnek tekinth-tő-e vagy nem. Másféle javithatlanságot szóló nem ismer el Ki állapítsa meg most már a javithatlanság fokát? A törvényhozó erre nem alkalmas, bár nem fogja elkerülhetni, hogy bizonyos szabályokat ne állítson fel. A teendők főrésze tehát a bíróra és a börtönigazgatóságokra hárul. Ezeknek bizonyos revisionalis jogot kell adni. Nagy szerepe fog jutni az. eljárásban a feltételes szabadon bocsátásnak, már csak mint biztosító szellentyünek is. mert a javithatlanok kezelését hosszú időre kell szabni. Szóló külömbséget tenne a pusztán alkalmatlan és a javithatlan büntevők osztályai között. Az elsőre a dologházakban való elzárás, az utóbbira a deportatio mutatkozik legczélszerübbnek. A hosszantartó magánelzárás biztos halál; azért a fogságon kivüli, de a néptől elzáró munka a deportatióban lesz legjobban megvalósítható. Wulfert moszkvai tanár elvileg ellenzi a javithatlanság fogalmát és utal e tekintetben a péfcervári börtönügyi kongresszus határozatára.4 Azok, a kik az eszme mellett szóltak, oly megszorításokat tettek a fogalmon, hogy az teljesen elhalaványult. A büntevőket három kategóriába akarja osztani : a nagy bűnözés, a kis bűnözés és a középső bűnözés osztályaiba. Az elsőre a képzelhető legerősebb repressiót, a másodikra a dologházat és a rövid szabadságvesztést (körülbelül a katonai fogság mintájára), a harmadikra erős visszaesési büntetéseket ajánl. P r i n s helyreigazítja előtte szólónak a pétervári kongreszszusra vonatkozó megjegyzését. Ama gyűlés elismerte, hogy vannak személyek, kik mindig visszaesnek a bűnözésbe, a mint hogy a javithatlanság létezése gyakorlatilag kétségtelen. Stoosz berni tanár megjegyzi, hogy a kérdés súlypontja nem a kifejezésben van. Kétségtelen, hogy vannak emberek, kikkel szemben büntető eszközeink elégtelenek. A következő tételeket ajánlja főkép azon szempontból, hogy a «javithatlan> szó mellőzhető legyen : 1. Vannak büntevők, kikkel szemben az állami megtorlás nemét és terjedelmét nem az egyes cselekményben jelentkező bűnösség nagysága szerint kell megszabni, hanem a büntevőnek physikai és erkölcsi állapota szerint. Ezek közzé tartoznak különösen a visszaesők és a feslettek (liederlich). 2. Az ezen osztályba tartozó büntevők annyi időre teendők ártalmatlanokká, a mennyit állapotuk megkíván. * E kotigressus tárgyalásait a szóban levő kérdésről és a határozatot 1. Magyar Igazságügy XXXIV. k. 268. 1.