Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 1. szám - Union internationale de droit pénal

Union internationale de droit pénal 29 3 Oly elbánásban reszesitendők, mely munka es nevelés utján a társadalom hasznos tagjaivá teheti őket. Lilién thai elfogadja az első két tételt, de kifogásokat tesz a 3. tétel ellen, mert ez gyengíti a szokásos büntevőkkel szemben szükségesnek elismert külön kezelést. Liszt összegzi a tanácskozás eddigi eredményeit. Általában elismerték a javíthatatlanok ártalmatlanná tételének szükségét és elismerték azt is, hogy ítélet után fenn kell nekik tartani a menekülés lehetőségét. Véleménykülönbség csak a fogalom körülmerült fel, azért jobbnak tartana, ha a kérdés ezen részének eldöntése elhalasztatnék. Dr. Mayr bajor államtitkár azt hiszi, hogy a «javithatlanság» nem fog ugyan előfordulni a gyűlés határozatban, de azon nézeten van, hogy az ezen kifejezés ellen hangoztatott aggodalmak túlzottak. Nem arról van szó, hogy abstracte, általánosságban állapíttassák meg a javithatlanság ; csak az volna konstatálandó, hogy mostani javito eszközeink bizonyos körülmények között nem válnak be. Nemcsak az igazság van a kérdésben érdekelve, hanem a társadalmi problémák is s különösen fontos azon kérdés : miképen kell bizonyos veszélyes elemeket a néptől elválasztani. .Abstracte véve lehetne szó még arról is, hogy bizonyos censori tisztség foglalkozzék ezen elemek felismerésével és kezelésével. De senki sem fog javasolni ily kivételes, praeventiv törvényhozást. Mihelyt azonban a veszélyesség birói Ítélet utján megállapittatott, csak természetes, hogy ártalmatlanná tételére eszközöket keres a társadalom. Dr. Fuhr közli a rendőri felügyelet körül tett tapasztalatait s azt tartja, hogy első sorban a javíthatók javításáról kell gond >skodni, csak azután jöjjön szóba a javithatlanok kezelése. Guillaume a pétervári kongresszus sokszor idézett határozatát azzal világítja meg, hogy ama gyűlés a javithatlanság okat nem egyedül a büntetési nemekben látta, hanem abban is. hogy a társadalom a kibocsátott rabokkal szemben elutasító magatartást tanusit. Az elnök indítványára szavazás és határozathozatal előtt külöti szövegező bizottság küldetett ki. E bizottság nem tudott egységes szövegben megállapodni. Az augusztus 13-iki ülésben tehát többségi és kisebbségi javaslat lett előterjesztve. A kisebbség elismerte ugyan, hogy erős védelmi szerekre van szükség a szokasosbüntevők bizonyos os/.talyai ellen de ilyenekül csak csökönyös visszaesőket akart elfogadni; mindezek mellett azon nézetet is magáévá tette, hogy a külön rendszabályok alkalmazásánál inkább a bűnösnek, mintsem a bűntettnek természetére kell figyelemmel lenni. Más rendszabályokat javasolt továbbá a «kis bűnözés (koldulás, csavargás) és másokat a «nagy» kriminalitás (gyilkosság, gyújtogatás stb) ellen. Az előbbieket dolog-fogházakban kivanja elzaratni, az utóbbiakra szabadságvesztést