Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 1. szám - Union internationale de droit pénal

Union internationale de droit pénal 2 7 ben az idei gyűlés csak a brüsszelinek folytatása. Akkoriban szükségesnek találtak különbséget tenni a «javithatók> és a «javithatlanok» között. A javithatlanság kérdése a büntetőjog alapproblémáinak egyike. Gyakorlatilag kétségtelen, hogy vannak javithatlanok, de az elméleti aggodalmak szintén figyelmet érdemelnek. Javithatóknak tekinthetők az alkalmi és a szenvedélyi büntevők; ezekkel szemben állanak azok, kikre nézve a jelenlegi büntetőeszközök sikerteleneknek bizonyulnak : a jeliemi fogyatékot mutatók vagy elmebetegek, tehát az u. n. «született büntevők*. Ezek között az átmenetet a lelkileg elfajultak képezik, legyen e sajátság akár öröklött, akár szerzett. Az elmebetegekre nézve külön állami gondoskodásnak van helye ; a javithatlanok többi osztályait külön büntetőjogi elbánásban kell részesíteni. De minthogy a javithatlanság felismerésének eszközei mostanában még igen hiányosak, ragaszkodni kell azon feltételhez, hogy az állam már kísérleteket tett legyen javításukra. A visszaesés mozzanatát a kérdés megoldásánál természetesen nem lehet mellőzni ; de az, hogy hány visszaesés szükséges a javithatlanság megállapításához oly részlet, mely ez idő szerint még nem képezheti kongresszusi h atározat tárgyát. A szokásos büntevő íogalmát a jelen kérdés sz empontjából előadó helyettesíthetni véli az «iparszerüleg büntevő életmód» (gewerbsmássig verbrecherische Lebensführung) kifejezéssel. Ez azon elönynyel is járna, hogy nem vonatnának bele a tárgyalásba a vadságból és az erkölcstelenségből elkövetett delictumok. Ezek vagy erkölcsi elfajulásnak lesznek vehetők és e szempontból esnének a javithatlanság fogalma alá, vagy pedig egyszerűen helyi szokású verekedésnek lesznek minősitendők, melyek egyáltalában nem sorozhatok az «életmód* fogalma alá- Az iparszerüleg bűnös életmód az igazi gonosztevés (Verbrecherthum) characteristicuma. A bűnözők ezen osztályánál külön erkölcsökkel, szokásokkal, nyelvezettel találkozunk. E mellett természetesen előfordulnak önállóan bűnöző nagy gonosztevők is, de ha közelebbről nézzük a dolgot ezeknél is ama bűnöző világba fognak vezetni az összekötő fonalak A javithatlanságot csak akkor lehet megállapítani, ha az egész életmódot a kriminalitás jellemzi. Előadó azután áttér a javithatlanok ellen alkalmazható büntetési eszközökre. Olyan államokban, melyek a deportatio büntetését nem ismerik, csak az elzárás jöhet tkintetbe, mert halálbüntetésről az itt szóban levő esetekben mai napság nem lehet beszélni. Az elmebetegek tébolydákban, a lelkileg elfajultak külön e czélra rendelt intézetekben lesznek elhelyezendők, Végre kiemeli, hogy a javithatlanságra szóló ítélet soha sem lehet irrevisibilis. A második előadó, L e v e i 11 é. nem ösmeri el az absolut javithatlanságot, mert a javulás még az élet utolsó órájában is bekövetkezhetik. Pontos ismérveket találni igen nehéz, mert a jogász csak a cselekményről ítélhet, nem pedig a büntevő általános lelki