Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)
1890/33 / 4. szám
A rokonok törvényes öröklési rendje 1848 előtti jogunkban 339 rokonokra. Ugyanez állt az anyát megilletendett egyharmad, illetve fele részre. Ekként megtörténhetett, hogy az örökhagyó után egyszerre különböző ízbeli rokonok örökölhettek; például az atyai ágon az atyát megilletendett részben egy negyedizbeli, az anyai ágon az anyát megilletendett részben egy másodizbeli rokon.43 A fiumei kerületben a törvényes öröklési rendet az 1530. évi statútumok szabályozták. Ezek szerint a törvényes öröklési rend lényegileg azonos volt a Justinian 118. novellájában megállapított törvényes öröklési renddel.44 IV. Ugy az Árpád-kori, mint az adományrendszeren alapuló törvényes öröklési rend vázolásánál, kitűzött czélomhoz képest, csak a rokonok öröklésére voltam tekintettel ; mellőzve a házasságon kivüli nemzésen, az örökbefogadáson alapuló törvényes öröklési igényeket s a hitvestársi öröklést. Az alapelvek, melyeken az előadott törvényes öröklési rend nyugodott, már érintve voltak. A törzskori családi érzet, mely az Arpad-kori törvényes öröklési rend főjellemvonását képezte, idővel az adományrendszeren kifejlődött törvényes öröklési jogelvekkel szemben alárendelt tényezővé lett; mert hiszen az adományrendszer alapelve nem a családfentartás, hanem a czélszerü honvédelem volt. Ez által azonban az adományrendszer a törzs-kori családtekinteteket egészen nem mellőzte, de a modern jogelvek elől sem zárkózott el. Az ősiség fentartása az adományrendszeren alapuló öröklési jogban azt mutatja, hogy még nem veszett ki egészen azon törzskori eszme, hogy azon vagyon, mely egyszer már a családba átment, ne vonassék el a család befolyása alól, shogy ennélfogva a vagyon birtokosának ne szabadjon azzal a család ellenérc rendelkezni Ezzel párhuzamosan azonban a mai öröklési alapelvet képező eszmék is tért hódítottak, mi főkép a nők öröklési igényének mind szélesebb körű elismerésében nyilvánult. Ámde e tényezők, szemben az adományrendszer eszméjével, csak másodrendűek voltak. Mert az ősiség köre csak a vagyon szerzőjének utódaira szoríttatott, minthogy az adomány csak a szerzőnek s utódainak adatott, ezeken kivül pedig a többi rokonok, ha az örökhagyóhoz még oly közel állottak is, az öröklésből kizárattak ; és mert a szerzeményben való öröklés, mely a modern család-élet követelményeit lett volna hivatva érvényre juttatni, minthogy az ősiben való öröklés feltételeihez alkalmazkodott, czélját egészen el nem érte. Téves ennélfogva ama nézet, hogy az adományrendszeren alapuló törvényes öröklési rend a családiasság követelményeit valami különös mértékben kielégítette s a családfentartasnak hatha43 Zlinszky J. m. 259. 1. 44 Wenzel J. m. II. kör. 437. 1.
