Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)
1890/33 / 4. szám
340 Dr. Magyary Géza tós ezköze volt, — vegyük e fogalmakat akár a törzs-kori, ^kár pedig a modern családjogelvek szempontjából. Az emiitett nézet egy a hetvenes években érvényre emelkedett felfogás eredménye ; mert az előtt az adományrendszeren alapuló öröklési rendnek azt a jelentőséget nem tulajdonították.45 Könnyen meggyőződhetünk erről, ha figyelembe vesszük azon törvényi intézkedéseket, melyek a nemesség rohamos pusztulását megakadályozni hivatva lettek volna.46 Az adományrendszeren alapuló törvényes öröklési rend csonka és fölötte szükkörü; miért is sem a törzsi, sem a modern családélet követelményeit ki nem elégité. Az ősiben való öröklésnél annak folytán, hogy az abban való részesedés csak a szerző lemenőire terjedt ki, a szerzeményben való öröklésnél pedig, miután előfeltétele az ősiben való osztatlanság volt: sokszor a legbensőbb családérdekek maradtak figyelmen kivül. Frank e visszásságra már határozottan utalt, s azért hangsúlyozta, hogy az ősiben való öröklésnél, ha azon ág, melytől a vagyon származott kihalt, örököljön a másik ág s előzze meg a kincstárt, s hogy a szerzeményben való öröklés az ősiben való osztatlanságtól előfeltételezve ne legyen.47 Az öröklési rend iránya az ősi és szerződési javak természetéhez képest kettős volt. Az ősiben lemenő, a szerzeményi vagyonban pedig felmenő irányt követett. Azaz az ősiben való öröklés tisztán a szerző szempontjából, mint lemenő öröklés, volt szabályozva, s rendszerint ki volt zárva, hogy abban a felmenők is örökölhettek volna. Innen volt, hogy az örökhagyó lemenőinek hiányában, mindjárt az ő oldalági rokonai örököltek, t. i azok, kik a vagyon szerzőjétől származtak. A szerzeményiben való öröklés felmenő irányúnak tekinthető azért, mert lemenők s hitvestárs hiányában az örökhagyó valamennyi felmenője kizárta az oldalágiakat az öröklésből. Ehhez képest a törvényes öröklési rend kettős volt ; az ősiben ági, felmenők öröklése nélkül, a szerzeményben törzsi, de nem tisztán, mert hiszen összes felmenők az oldaliakat kizárták. Az adományi javakra megállapított, s ezek természete által korlátolt törvényes öröklési rend kiterjesztetett minden más nem adományi javakra, s nem csak a nemességnél, hanem a polgároknál, s jobbágyoknál is. Azaz, hogy mindennemű ősi vagyonban az örökhagyónak csak azon rokonai örököltek, kik az örökhagyóval együtt attól származtak, ki a vagyont szerezte; s hogy ennélfogva kizárattak abból az örökhagyónak a szerzőnél távolabbi, vagy valamely más ágbeli felmenőtől származó rokonai. A szerzeményben való öröklés oldalágiakra nézve itt is az ősiben való osztatlan állapottól függött. 45 Zlinszky, I. m. 245—246. 1 46 1687:9. és 1723: 50. t.-cz.' 47 I. m. I. köt. 511. 1.
