Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)
1890/33 / 2. szám
A rokonok törvényes öröklési rendje 1848 előtti jogunkban 143 Az ehhez tartozók azonban nem mind ugyanegy viszonybanvannak egymáshoz. Közülök a szülők és gyermekek s a házastársak majd feltétlenül, majd feltételesen egymás fentartásáról gondoskodni tartoznak; a többieket pedig rendszerint a rokonság közelsége szerint a nagyobb szeretet s kölcsönös ragaszkodás kapcsai fűzik össze. Ezért a mai öröklési jog csak a gyermekek, szülők és házastársak törvényes öröklési jogát tekinti bizonyos fokig imperativ szabálynak, mi ezen családtagok kö^eiesrészre jogosultságában nyer kifejezést; mig ellenben a többi rokonokét dispositiv szabályként fogja fel, fenhagyván az örökhagyónak a jogot máskép is intézkedni. Mihez képest a mai törvényes öröklésrend a gyermekek, szülők és házastársak kötelesrésze által korlátolt dispositiv szabály. Szükséges volt ezen általános jellemzést a magyar törvényes öröklési rend vázolásánál előrebocsátanom azon közösségnél togva, melyben hazai jogunk a külföld jogrendszereivel áll.6 Azon okok ugyanis melyek koronként a nyugati államok törvényes öröklési rendjét megváltoztattak, nálunk sem maradtak hatálytalanok. Az eredmény melyet előidéztek, nem az alapelvekre nézve, hanem csak részleteiben különböző. Ugyanis kezdetben a magyar törvényes öröklési rend is —épugy mint a nyugati népeké — a törzskori családszervezeten s az ezzel összefüggő birtokviszonyokon alapult. Később ezeket az adományrendszeren alapuló jogelvek váltották fel, mihez képest a törvényes öröklési rend is átalakult; nyugaton ilyen hatása a hűbériségnek volt. S végül a mai jogállás szerint nálunk ugy, mint nyugaton a törekvés oly törvényes öröklési rend létesitésére irányul, melyben a szabad vagyonforgalom által feltételezett teljes rendelkezési jog, s a családi érdekek egymást kiegészítőn érvényesülnek. Kitűzött czélomhoz képest törvényes öröklési rendünket csak az előbb emiitett két phasisában fogom vizsgálni. II. A magyar törvényes öröklési rend fejlődésének az a szakar melyben a törzskori családszervezet jogelvei bírnak tulnyomósággal, az Árpádok korára esik. Ezek mellett azonban Sz.-István óta az adományrendszer szabályai is érvényesültek ; sőt befolyásuk idővel mindinkább növekedett, olyannyira, hogy az Árpádkorszak végén a törvényes öröklési rendet majdnem kizárólag ezek határozták meg. Jogforrásaink, melyek a törvényes öröklési rend ezen fejlő6 Teleszky István : Örökösödési jogunk törvényhozási szabályozásához 47 —70. L Vajkay Károly: A közönséges német magánjog és történelme köréből 79 — 13.2. 1.
