Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)
1890/33 / 2. szám
144 Dr. Magyary Géza <iését igazolnák, fölötte hézagosak. Joggyüjteményünk, a nyugati népjogokhoz hasonló, mely a törzskori intézményeket megvilágítaná, nincs. S igy mindaz, mi a kérdés Árpádkori fejlődésére vonatkozólag felhozható, részben Sz -István, Kálmán, II. Endre, IV. Béla és III. Endre végzeményeiből, részben pedig az ezen korból fennmaradt okmányokból meríthető, a mennyiben t. i. ezek a törvényes öröklés kérdésével más, szorosan összefüggő viszonyokat szabályoznak, melyekből az akkori törvényes öröklési rendre is következtetés vonható. Hiszen az öröklési jog ugy ezen, miként a következő korszakban nem képezi a jogrendszernek külön kifejtett részét, hanem — miként már fennebb említve volt — csak alkateleme a család- és birtokjog-intézményeknek, melyek átalakulásával változtak az öröklési jogelvek s ezekkel összefüggően a törvényes öröklési rend. A monarchia megalapítása óta, miután királyaink igen jól megértették, hogy az uj államszervezetet mi sem fenyegeti inkább, mint az abban kielégítésre nem jutó törzskori igények : állandó a törekvés a törzskori élet maradványainak teljes elnyomására,7 minek folytán ezek idővel eltűntek, kivéve a család vagyon- és öröklési jogkörét, hol az Árpád-korszak végéig igen hatékony tényezők maradtak. A törzskori értelemben vett családi érzet a vagyonjog terén annyiban érvényesült, hogy élénk emlékezetben megőrizte azon eszmét hogy azon vagyon, mely a foglalás idejéből származott, vagy mely idővel az azon korból származó vagyon jellegével fel lett ruházva, nem képezi a mindenkori birtokos kizárólagos tulajdonát, hanem, hogy az azzal való rendelkezésben a rokonok varomanya által korlátolva van. Ennek következménye az öröklési jog terén a szabad végrendelkezés kizárása s egy az örökhagyó akaratától független törvényes Öröklési rend megállapítása volt. Azonban az uj államszervezeten nyugvó adományrendszer folytonos terjedésével ezen öröklési elvek mind kisebb térre szorulnak, a nélkül azonban, hogy e korszakban az adományrendszer intézményén egy ujabb törvényes öröklési rend kifejlődött volna. S minthogy az adományrendszer behatása alatt még a törzskori szervezeten alapuló öröklési rend szabályai is módosultak: az öröklési jog terén oly állapot következett be, mely a legellentétesebb elvek küzdelmét tárja elénk. Szükséges ezért az egyes elemeket különválasztani, hogy az árpádkori törvényes öröklési rend elvei legalább megközelítőleg meghatározhatók legyenek. Már az eddigiekből is foly, hogy az Árpádok alatt a birtoknak két neme, a szállás- (possessio haereditaria, terra descensualis) és az adománybirtok állott egymással szemben;8 melyek mindegyike más-más törvényes Öröklési rendet kivánt. 7 Eüdlicher: Die Gesetze des heil. Stefan 132. 1. * Endlicher István: Die Gesetze des heiligen Stefan 130. 1.
