Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 2. szám

I26 I)r. Sipőcz László nek mondatik, a mi nem helyes; mert Horvátország is belfold. Általában közjogi szempontból nem találom helyesnek, horvátországi bíróságnak valamely ottani illetőségű örökhagyónak a magyarországi ingó hagyatékát kiadni, mert autonómiája daczára Horvátország nem külföld. A községi illetőség pedig nem gyakorolhat befolyást a hagyatéki biróság illetékességére, hanem az örökhagyó rendes lakhelye. Ezzel meg van oldva a kérdés. H i a horvát bíróságok ily esetben nem adják ki az ott levő ingó hagyatékot a magyar bíróságnak, ám tegyék, de akkor nekünk sem kell kiadni valamely ott elhalt örökhagyónak magyar biróság területén található ingó hagyatékát. Leghelyesebb volna Horvátországgal szemben arra a megállapodásra jutni, minek az ott hatályban levő osztrák hagyatéki eljárás nem all útjában, hogy annak a bíróságnak, melynek területén az örökhagyó rendes lakhelye voltr — az ingó hagyaték kölcsönösen kiadandó, tekintet nélkül az örökhagyó községi illetőségére. Az, hogy Horvátországban mas örökösödési törvény van, mint nálunk, nem elég ok, ily közjogi szempontból nem helyeselhető rendelkezésre. A 7. §. helyett, mely különben sem szabatos, mert a miatt, hogy a bíróságnak egyik birája érdekelve van a hagyatéknál vagy a hagyatéknál érdekelt személylyel érdekeltségi viszonyban vant — ha van ott mas biró, kire az ugy bizható, — nem szükséges a biróküldes. az eljáró bíróra pedig felesleges kimondani, ott van a törvénykezési rendtartás 56 - 58. §-a, mely ezt a kérdést szabályozza. K helyett czélszerünek véiném kimondani, hogy hagyaté <i ügyekben a bírósagok a felek kérelmére az illetékességet egymásra czélszerüségi okokból átruházhatják és megállapodás hiányában az igazsságüg) miniszter átruházhatja. Előfordul ugyanis, hogy ugy a hagyaték, mint az örökösök az örökhagyó lakhelyétől távol eső vidéken vannak. Ilyenkor, ha más érdekeltek nincsenek, indokoltnak találnám, ha az örökösöknek a hagyatéki ügy lebonyolítása átruházás utján megkönnyittetnék. A 8. §. kimondja, hogy a hagyatéki bíróságnál minden kérelem írásban terjesztendő elő és szabályozza a felek meghatalmazottak által való képviseltetésének kérdését. Az utóbbit feleslegesnek tartom, mert a törvénykezési rendtartás 553. §-a, a közjegyzői törvény és maga az öröklési törvény ez iránt kellőleg intézkednek. A kérelem Írásbeli előterjesztésének kényszerét a tájékozatlan és szegényebb néposztályra nézve felette terhesnek tartom és nem látom be, hogy ha a tél a járásbirónál keresetet szóbelileg terjeszthet elő, miért ne engedtessék meg öröklési igényeinek, a hagyaték elleni követelésének szóbeli bejelentése. Különösen kiskorúak érdekében a törvényes képviselők szóbeli bejelentéseinek elfogadása indokolt, mert gyakran a gyám nincs is azon helyzetben, hogy az Írásbeli bejelentéssel járó kiadást fedezhesse vagy kellő időben a gyámhatóság segélyét igénybe