Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 2. szám

Az osztrák uj büntető-törvényjavaslat. Dr. WLASSICS GYULA k. főügyészi helyettestől Budapesten. (Első közlemény.) Az igazságügyi kérdések nemcsak hazánkban, de a monarchia másik felében is előtérbe lépnek. Örvendetes jelenség 1 Kezdik elismerni, — a miben a legközelebb mult évtizedben kissé kételkedni kezdettek — hogy az igazságügy az államnak elsőrendű érdeke. Uralkodó jellemvonása megvan minden korszaknak. Nem tagadhatja senki, hogy a gazdasági és socialis kérdések adják meg jellegét a mai kornak. De épen ily uralkodó jellemvonás mellett volna csodálatos, ha a gazdasági életet és ennek hullámzásait nem kisérné szünet nélkül a jogélet haladása. Minden gazdasági vagy socialis fejlődés hátterében ott keli állania a jogeszmének, mert különben hiányzik az összetartó erő és hánykódó zűrzavar borítja el látóhatárunkat. Bármely uralkodó áramlat mellett inkább lanyhábbá válhat egy időre a jogélet lüktetése, — de korunk uralkodó eszméi mellett, melyek az életet épen üterénél tartják fogva, állami és társadalmi szervezetünk megrendüléssel fenyeget, ha a jogélet régi sablonjaiba burkolózva, más társadalmi viszonyok szamara alkotott fogalmak scholastikus világába temetkezik és a nagy gazdasági és társadalmi alakulásokban a vezető szerepe helyett megelégszik azzal, hogy az államalkotó, fentartó és fejlesztő tényezők között valahol ott, az utolsó sorban vonja meg magát. Ennek nem szabad megtörténnie s a hol megtörténik ott teljes erélylyel kell a resignatio néma megadásából felocsúdni. Ezért örülünk mi minden jelenségen, mely az igazságügy terén élet, mozgalom, elevenség, és gyűlöljük egész leiekkel a marasmust, a maradást és a visszaesést. Ezért örülünk azon, hogy nemcs;ik nálunk tartja magasan egy lángeszű államférfiú igazságügyünk zászlaját és viszi — teljes meggyőződésem szerint — biztos diadalra, hanem a monarchia másik felében is megmozdult a jogélet visszaszorított árja. Nem vagyok bámulója annak a javaslatnak, melyet e sorok cziméül írtam, és remélem, részleteiben is ki fogom mutatni számos fogyatkozásait, de lehetetlen örömmel nem üdvözölnöm azt a tényt, hogy Schönborn gróf az osztrák jogaszság moz^ó őrseregének élére állott és az egész vonalon a reform munkáját vette kezébe. Magyar Igazságügy 1890. XXXIII. 2. 8