Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/32 / 6. szám - A büntetőtörvénykönyy 92. §-ához

A kir. ügyész a rendőri előnyomozás terén 411 Annak 85. §-a szerint ugyanis a nyomozás tárgyát azon adatok kipuhatolása képezi, melyek a vádlónak tájékozására a vád emelése tekintetében szükségesek. A nyomozást rendszerint a kir. ügyészség rendeli el és teljesiti, kinek jogában áll az egész nyomozásra, vagy annak egyes cselekményeire az állam, a törvényhatóságok és a községek rendőri hatóságait és közegeit is megkeresni, illetve utasítani. A mint ezen javaslatnak indokolása is kifejezi, a javaslat azt kívánja elérni, hogy akkor, midőn a kir. ügyészség a biró elélép, már rendszerint meghatározott személy ellen és kellő adatokkal támogatott váddal léphessen fel. És mivel ezt akarja, a kir. ügyészség kezébe teszi le a nyomozási eljárás vezetését. Szembe állítva legújabb eljárási javaslatunknak ezen egészen uj irányt jelölő intézkedését mai eljárásunk rendszerével, lényeges különbségként tűnik fel, hogy mig az 1871. 33. t.-cz. 21. §-ának alapvető intézkedése szerint a kir. ügyészség előnyomozások megtételére ugy a birói, mint a törvényhatósági és községi, közigazgatási és közbiztonsági közegeket megkeresheti, addig legújabb eljárási javaslatunk vezéreszméje, hogy a nyomozásnak központja maga a kir. ügyészség legyen. Ha a rendőrség, vagy sürgősségi esetben a bíróság kezdeményezi is a nyomozást, mindig az ügyész az, ki az eljárást vezeti. Nem csupán a jogkör tágítását óhajtotta tehát legújabb eljárási javaslatunk, hanem a kir. ügyészség hatáskörét a modern fogalmakhoz mért nyomozási jogkör elveivel kívánta öszhang^ásba hozni. Ezeket előrebocsátva, nem fojthatjuk el azon észrevételt, hogy ha kir. ügyészségünk tizenöt évi működését az azóta lábrakapott s napjainkig terjedő működési iránynyal összehasonlítjuk, lehetetlen azon talán nem egészen helytelenül lethargikusnak is nevezhető állapotot éssre nem vennünk, mely a kir. ügyészségek előbbi s mai működése között feltűnően szembeötlik. De mi itt ezen iránynak csak egyik jelenségével foglalkozunk : azon jelenségével, hogy mai eljárásunkban csak elvétve találkozunk a kir. ügyészségnek oly működésével, miként ezt az 1871. 33. t.-cz. 21. §-aban részére biztosított jogkör követeli. A helyett, hogy ezen jogkörnek czéltudatos fejlesztését konstatálhatnók. ellenkezőleg, inkább visszaesést kell tapasztalnunk. Tény, hogy a kir. ügyészség székhelyén felmerülő legfontosabb bűnesetekben sem látjuk érvényesülni a kir. ügyészségnek törvény biztosította befolyását; legalább távolról sem azon mértékben, a mint azt a közvádlói álláshoz fűződő törvényesés társadalmi kívánalmak igényelnék. Mig a többi continentalis államok, bár az igazságügyi rendészetük sokkal tökéletesebb, nagyban szerepeltetik a közvádlót az előkészítő eljárásban, addig mi, hasonlíthatatlanul gyengébb rendészeti viszonyok mellett, a bünper nyomozási stádiumában a kir. ügyészség közbenjárását átalában nélkülözni vagyunk kénytelenek.