Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)
1889/31 / 1. szám - A bűnvádi eljárás
Szemle észleinők ama 1: sújtó tapasztalatokat, melyek azt mutatják, hogy ebben az országban a jogérzet hanyatlásának, a birói tekintély iránt nyilvánuló elrettentő közönynek, a nemzeti életben nem mellőzhető jogeszme majd teljes pusztulásának, tehát az államot alkotó vitális tényezők elsatnyulásának egyik legfőbb oka abban van, hogy a magyar biró.-ágot ugy a polgári, mint a büntető judikaturábin a senki által meg nem értett, senki által nem méltányolt és minden magisztrátuális tekintélyt lerontó, visszataszítóformalizmusra egyenesen jogintézményeink kényszeritik. Sokkal csekélyebb fontosságúak e tekintetben az ethnográfiai viszonyokból dedukált aggodalmak, melyek helyes szervezet mellett különben is könnyen eloszlathatók Azok a bajok, melyek a nemzeti életben magában nyilatkoznak, mérhetlenül nagyobbak s ma már oly arányokat öltöttek, hogy azokon, a mi a büntető judikaturát illeti, e nemzet társadalmának a magisztratUTába leendő bclevoná«a által kell s ezen az uton lehet is segíteni. A mi ha nem történik ezen a téren s ezzel összhangban a nemzeti intézmények más terén megfelelő alakban és más irányban, félünk, hogy az erkölcsi dekompoziczió ebben az államban be fog állani teljesen azon a téren, a hol a nemzetiségi üres aggodalmak hatása alatt ennek a dekompozicziónak megakadályozására a büntető igazságszolgáltatás helyes reformja segélyével a törvényhozás elmulasztotta a kellő intézkedéseket megtenni. Nem akarunk szólani arról, hogy a sajtóügyi esküdtszék körében észlelhető bajok is sulyosodni s ezen instituczió hitelének és létének veszélyeztetésére szaporodni fognak, ha a bűnvádi esküdtszék intézménye meg nem alkottatik, a mint hogy egyáltalában e bajok csak az esküdtszéki jury teljes izoláltságából származnak, mert ez az elkülönített helyzet az, mely felkelti a sajtóügyi esküdtekben azt a tudatot, hogy ők nem a büntető igazságszolgáltatásnak hivatott közegei, hanem oly kivételes állást oglalnak el, melyben meg van engedve az is, a mit soha esküdtszék, mely a büntető judikatu^ának szerves kiegészítő részeként érezheti magát, éppen ezen állásánál fogva megengedettnek nem fogna tartani » Lapunk már a Csemegi tervezeteinek közzététele alkalmával ismételve kifejtette nézeteit e tárgyról. Elvi álláspontunkat épen nem czáfolhatná meg a Pesti Napló czikke, mely csak törvényhozási szempontból szól a kérdéshez. De még legislativ oldaláról nézve a kérdést sem csatlakozhatunk az érveléshez. Éppen az intézmény kivihetősége, tehát legislativ tekintetből főkelléker fordul meg azon ethnographiai állapotokon, melyek előtt a mérsékelt ellenzék lapja e kérdésben, de csakis ezen egy kérdésbe nr már évek óta következetesen szemet húny. A jury varázsa határozottan megvesztegeti tisztelt laptársunk Ítéletét; mihelyt a nemzetiségekről más vonatkozásban van szó, a Pesti Napló mindjárt más szemüvegen nézi a helyzetet. Kézzelfoghatóan bizonyitja ezt a Pesti Napló ugyanazon száma, melyből fentebb idéztünk. Mig ugyanis a bűnvádi eljárásról szóló czikkben a nemzetiségi kérdés mellékesnek, «üres aggodaloménak jellemeztetik, addig a lap első vezérczikkében, mely a «Szerb egyházi kérdés»-ről elmélkedik, a nemzetiségi viszály már veszedelmesebb szinben van feltüntetve. Szóról-szóra ezeket mondja : «Bizonyára a hazai szerbek túlnyomó nagy többsége ezt tenni (honárulást elkövetni) nem akarja, s hiven itt akar élni halni. De vannak túlzók, s némelyik közülök vezérszerepet játszik, kik ez igazságokkal ellentétben szláv egységről Oroszország hegemóniája alatt, vagy Dél Sz áviá-ól a három tenger között, vagy Nagy-Szerbiáról az Adriától a Timokig ábrándoznak, s álomképeikbe belefoglalják Magyarország részeir, hol szerbek laknak. S ez ábrándozók között vinnak izgatók, kik czélul tűzték ma guknak ezeket, s hazájukat, Magyarországot lerontanák, ha tehetnék; ellene fondorkodnak és pártoskodnak, hogy ez elszakadásteszközöljék vagy előkészítsék. Hiába pedig minden erőlködésük, mert a mig a Száva és a Duna medrükben folynak, ez lesz a határ.t
