Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/31 / 1. szám - A bűnvádi eljárás

SZEMLE. A bűnvádi eljárás. ^K^}^ A képviselőház deczember io-ike ülésében Fabiny igazságügyminiszter előterjesztette a bűnvádi eljárásról szóló javaslatot s a napi sajtó természetesen mindjárt hozzá is szól a munkálathoz. A munkálat szövegét és indokolását az újságok az előterjesztés napján természetesen még nem ismerték; adataikat Wlassits Gyulának a Budapesti Szemle deczemberi füzetében megjelent igen érdekes, de mégis csak vázlatos jellemzéséből, főkép azonban a lapoknak egy igen sovány félhivatalos communiquéjéből mentették. ítéletüket igy csak mint előleges véleménynyilvánítást vehetjük számba, mely a munkálat tüzetes tanulmányozása folytán bizonyára módosulni fog még. Véglegesnek csak annyiban tekinthetjük, a mennyiben a főelvek mellett vagy ellen foglal állást. E szempontból azonban egyedül a Pesti Naplóban találkozunk megjegyzéssel, a nevezett újság deczember u-iki reggeli lapjában olvasható ily czimü czikkben : «A bűnvádi eljárás javaslata». A czikk — fentartván a technikai kivitel tekintetében kritikája szabadságát —• egészben véve helyeslőleg nyilatkozik a javaslat fővonásairól. Csak az esküdtszék mellőzését hibáztatja. Ebbeli észrevétele igy szól: «Mély sajnálattal veszünk mindenekelőtt tudomást arról, hogy a tervezet a bűncselekmények egész vonalán a judikaturából kizárja a polgári elemet s az esküdtszéki bíróság hatáskörét az eddigi kereten nem terjeszti tul. Sajnáljuk pedig ezt azért, mert meggyőződésünk, hogy a büntető-igazságszolgáltatás egyszerűen gépies törvényalkalmazássá sülyed a szakbiróság kezében, tehát tisztán formalisztikus judikatura megteremtésére vezet, mely iránt a társadalom épen ezért elveszti minden érzékét; a mi által napról-napra nagyobb lesz az űr, mely különösen hazánkban a magisztraturát a nemzet társadalmi életétől o'y félelmetesen elválasztja s mely ennélfogva nálunk kétszeres mérvben fogja megteremteni ama bajokat, melyekkel mindenütt együtt jár az az állapot, ha a társadalom és a biróság idegenül, egymást meg nem értve, mérhetetlen távolságban állanak szemben egymáisa1. Sőt rzt hiszsziik, hogy ha valahol, éppen nálunk, egyenesen a nemzeti eszme megerősödésének és hatalmának érdekében kell a bűnvádi esküdtszéket helyesen megteremteni, a melynek szükségét a büntető-igazságszolgáltatás nagy feladatai ma már egyenesen mellőzhetlennek tüntetik fel. Hazánk ethnográfiai viszonyai sem ingatnak meg bennünket e meggyőződésben, melyeknek e kérdésben szívesen tulajdonítottunk volna nagyobb fontosságot, ha nam