Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/31 / 1. szám

A büntető törvény revisiójához 7 3. Ugyanazon czél érdekében, hogy a börtönnel még meg nem ismerkedett állampolgárok a börtöntől lehetőleg megkíméltessenek, az elitélt kérelmére meg volüa engedendő, hogy a behajthatlan pénzbüntetés helyett alkalmazandó szabadságbüntetést az elitélt állami, törvényhatósági vagy községi közmunka teljesítése által megválthassa. Az olasz javaslat szerint két napi munka egy napi letartóztatásnak felel meg. Oly esetek, melyekben hasonló intézkedés czélszerüen lett volna alkalmazható, itteni gyakorlatomban ismételten fordultak elő. III. 42. §. 2. bekezdés. Kérdés merült fel, vájjon ezen esetben a javitó intézetben töltendő idő tartamát a bíróság itéletiieg állapitja-e meg ? A kérdés a jövőben az eddiginél nagyobb fontossággal fog bírni, ha, mint remélhető, a javitó-intézetek száma szaporodni fog. Czélszerü azért, hogy minden kételynek eleje vétessék, határozott kimondása annak, hogy ezen időtartam az Ítéletben meg nem állapítandó. A kérdés ugyan vitás. A római nemzetközi börtönügyi congressus az időtartam meghatározását a biró hatáskörébe utalja. Én a dolog természetében fekvőnek tartom, hogy a kényszernevelés tartamát csak a javító-intézet felettes hatósága határozhatja meg czélszerüen. Az egyedüli, az egyéni szabadságból meríthető ellenérv súlyát megdönti az, hogy itt nem szabadságbüntetésről, hanem kényszernevelésről van szó. IV. 53- §• A gyakorlatban kétséges, mily nemű szabadságbüntetésre változtatandó át a vétségre főbüntetésként megállapított pénzbüntetés, ha vádlott a vétségen kívül kihágás miatt elzárásra is ítéltetett. Typikus eset: becsületsértés és a kbtkv. 41. §-ába ütköző fenyegetés halmazata. A kir. Curia a helyettesítő szabadságbüntetést az egyik esetben fogházban, néhány hónap múlva, egészen analóg esetben, elzárásban állapította meg. (Bünt. Jog Tára VI. k, 41. lap.) A későbbi gyakorlat is ingadozó. Mely ingadozás megfelelő intézkedést tanácsol. Az intézkedés érdemére nézve részemről mivel sem tartom indokolhatónak azt, hogy egy vétségre a kihágás büntetése alkalmaztassák s igy a tettes enyhébben büntettessék csak azért, mert nem csak vétséget, hanem azonfelül kihágást is követett el. V 54- §• A 42. sz. döntvény kimondja, hogy az 54. §. 2-ik bekezdése pénzbüntetés czimén megfizetésére kötelezendő az esetre, ha az ítéletben megállapított határidő alatt ugyanazon vagy más büntetendő cselekménybe esnék vissza; az ez utóbbira a törvény által megállapított büntetésnek fenntartása mellett. A kezes elfogadhatósága fölött a biró határoz. Az ítéletben kimondandó, hogy ha az elitélt a fenebbi (fizetési) kötelezettséget el nem vállalja vagy elfogadható kezeseket nem állit, a bírói dorgálás helyébe az elkövetett büntetendő cselekményre megállapított büntetés az Ítéletben meghatározott tartamban vagy összegben lép.