Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/31 / 1. szám

Non bis in idem ^5 Meyer8 a «strafbare Handlung* fogalomban megkülönbözteti a delictum subjectiv oldalát (Wille) s annak objectiv elemét (T h a t) : Hálschner: «Als Handlung aber bezeichnen wir die causal wirkende körperliche Bewegung eines Menschen, die auf einen bewusslen Willensact als ihre Ursache zuriickzuführen ist» 9 Ezekből láthatjuk, hogy a cselekmény egészen más jelentőségű, mint a t e 11 perjogi fogalma. A cselekmény (Handlung) felöleli a büntetőjogi causalitást; és pedig ha az eredményt is számba veszszük, ugy subjectiv mint objectiv irányban. Tehát itt identitásról csak akkor szólhatunk, ha a subjectiv és objectiv causalitás ugyanaz : «Identitát der Handlung liegt alsó vor, wo Wille und That hier wie dort dieselben sind».10 Ellenben a t e 11 fogalmának sokkal tágabb köre van ; nem szorítja azt individuális szük határok közé a büntetőjogi subjectiv és objectiv causalitás, hanem az ennél sokkal szabadabb tér és időbeli korlátok közt mozog.11 Ha a tett fogalma egy volna a cselekmény fogalmával, akkor a vádelv a birót minden szabadságától megfosztaná, mert nemcsak objective, de subjective is kötve lenne a vádhoz ; nemcsak más tett felett nem Ítélhetne, hanem még subjectiv irányban sem állapithatná meg a bűnös akaratnak nemcsak más nemét (dolus, culpa), hanem még ugyanazon minőségnek más, intenzivebb erejét sem. De a cselekmény nem kizárólag a causalitás szempontjából különbözik a tettől, hanem lényeges az eltérés e két fogalom miségének meghatározásánál is. Ha a beszámítás alá vehető ember által a külvilágban előidézett eseménynél nemcsak a subjectiv, hanem az objectiv causalitást is számba vesszük, akkor konkrét bűncselekmény áll előttünk, még pedig egy jogilag meghatározott egyed ; mert ha az alanyi és tárgyi okozatosságot megállapítottnak vesszük, akkor ezen okozatosság szükségképen magában foglalja azon jogi mozzanatokat is, melyek a cselekményt egy bizonyos bűntetté minősitik. Mig a tettnél a külvilágban előidézett változás csak mint tér és időben létező történeti esemény jön számba; addig ezen esemény, az okozatosság kettős irányában vizsgálva, adja a büntetet, mint jogi lényt. A. megölte B.-t. Ez térben és időben meghatározott történeti esemény, — egyszerű tett. Mig ha a bűnös akaratot a tett alanyi physikai erejéhez viszonyítom 8 Lehrbuch 117. 184. 1. 9 Strafrecht I, 185. 10 Eichhorn : cGerichtssaaW Bd. XXXVIII. 420. 11 Mayer : Commentar II. 419. lap 2. p.