Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/31 / 1. szám

A büntető törvény revisiójához teljes részegség alapján felmentett tettes, a részegség ténye miatt egy évig terjedhető elzárással vagy pénzbüntetéssel büntetendő. Mint értesülve vagyok, a végleges szövegezésnél, illetékes felszólalások folytán a büntetést szigorítani fogják. Alsóbiróságaink a nem teljes fokú részegségben, minden különbségtétel nélkül, enyhitő körülményt látnak. Az, hogy vádlott tettét szeszes italoktól felhevült állapotban követte el, vagy már az, hogy az élvezett szeszes ital folytán felhevült állapotban lehetett, stereotyp enyhitő körülményt képez. Egy esetben a magyar kir. Curiára volt szükség annak megállapítására, hogy a közúti vaspályakocsisnál, a ki gondatlansága által egy embert elgázolt, nem enyhitő, hanem súlyosító körülményt képez, hogy szolgálata alatt lerészegedett. Ez a par excellence társadalmi veszélyességü vitiumnak adott valóságos jutalom. Azon helyes rendszerrel, mely az enyhitő és a súlyosító körülményeknek az általános részben felsorolását mellőzi, nem ellenkezik, hogy egy olyan jelentőségű tényező, minő az alcoholismus, a törvényben külön kiemeltessék, különösen akkor, ha a gyakorlat oly irányban mozog, mely a társadalmi érdekkel ellentétben áll. Szükségesnek tartok azért oly intézkedést, mely a büntetések részegség alapján megválogatás nélküli enyhítésének elejét venné; s csak üdvözölhető lenne annak kimondása is, hogy szokásos részegség esetében — legalább bizonyos, jelesül: élet, testi épség, szemérem elleni bűntetteknél — a büntetés sohasem szabható ki a minimumban. XI. 92. §. A 2. sz. döntvény kimondotta, hogy a súlyos testi sértés bűntettének correctionalisatiója esetében a fogház mellett, a súlyos testi sértés vétségére megállapított pénzbüntetés is alkalmazandó. Az elvet el lehet fogadni, de azért mégis kételkedni lehet, vájjon a 92. §-ban ezen elv csakugyan benfoglaltatik-e, annyival inkább, mert a m. k. Curia teljes ülésben ép ellenkező döntvényt hozott. De a testi sértésen kivül más esetek is vannak. Csak egyet említek : a magánlak megsértését. Miután a m. k. Curia több izben kimondotta, hogy ezen bűntett correctionalisatiója esetében a vétségre megállapított pénzbüntetés nem alkalmazható (igy 1887 jan. 7. 6550. sz. B. J. T. XIII. k. 263.1), «merta 330. § bóli bűntett alkatelemeiben^különbözika 332. §-beli vétségtől*, máskor ellenkezőleg a pénzbüntetést is alkalmazandónak jelenti ki : «mert a 330. és a 332. §-okbeli reatumok typicus ismérvei azonosak? (1888. jun. 16. 1399. Jogt. Közi. f. évi 33. sz.) De a laksértés eseténél más kérdés is merül fel. A bűntett hivatalból, a vétség csak indítványra üldözendő. Quid juris correctionalisatio esetében? Az idézett Ítéletek elseje szerint a correctionalisált bűntett hivatalból üldözendő marad, «mert az