Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/29 / 2. szám

96 Dr. Heil Fausztin súlyosabb, az erkölcsi romlottság eseteiben, a másik az enyhébb politikai, sajtó- s mindazon nem becstelenitő cselekményeknél alkalmaztatik, a melyekre a bűnös felindulásban (per impeto degli affetti) ragadtatta el magát, továbbá a culposus delictumok eseteiben. A parallel-büntetések eszméje az olasz codiflcationalis munkálatokban 1866 óta uralkodik s Mancini által is elfogadtatott. Mancini tervezetétől a jelen javaslat abban tér el, hogy mig amaz szerint a bíró jogosítva volt az enyhébb büntetést alkalmazni, midőn a súlyosabb büntetéssel sújtott, mert rendszerint aljas indokból elkövetni szokott bűntett, in concreto nem aljas indokból követtetett el : a jelen javaslat csak kivételképen s különösen meghatározott esetekben ad ily jogot a bírónak. A büntetési nemnek a büntettek jellege szerinti megválasztását elvileg a törvényhozónak tartja fenn. Áttérve a részletekre : Az ergastolo az egyedüli, de mindig életfogytiglani büntetés : külön intézetekben hajtatik végre, folytonos magánelzárással és munkakényszerrel. Jó magaviselet esetében 10 évi magánelzárás után a fegyencz közös munkára bocsáttatik, hallgatás kötelezettsége mellett. A fegyház és a fogság minimalis tartama 3 nap, maximum — mit határozottan túlságosnak tartunk — 24 év. Közös ismérve mindkettőnek a munkakényszer és az éjjeli magánelzárás, de a fogságban az elitélt az intézet meghonosított munkanemei között szabadon választhat, sőt másnemű munkára is kaphat engedélyt. Közös ismérv továbbá a feltételes szabadság, ha a büntetés három évnél nem rövidebb s az elitélt a fegyházbüntetésnek legalább 3/4 részét, a fogságnak legalább felét kiállotta, s javulásnak adta jelét. A feltételes szabadság visszavonható, s 3 évnél hosszabb nem lehet. Ki van zárva a feltételes szabadság a legsúlyosabb bűntetteknél feltétlenül, másoknál, jelesül a minősített lopásnál s az élet elleni dolosus bűntetteknél visszaesés esetében a másodszor viszaesőnél, ha öt évnél hosszabb időre ítéltetik el, végül a külföldieknél. A fegyházbüntetés külön ismérvei: nappali magánelzárás a büntetés kezdetén, a büntetés hatodrészének megfelelő tartamban, mely azonban nem lehet 6 hónapnál rövidebb s 3 évnél hoszabb; közvetítő intézet (földmívelési vagy ipari) a legalább öt évre elitélteknél, a büntetés felerészének kiállása s «jó magaviselet* esetében, facultative és viszavonhatólag. Kifogásolható, hogy a közvetítő-intézetbe való elhelyezés — ott a hol lehet — nincs a feltételes szabadság obligatorius előzményéül megállapítva. A javaslat tekintettel van azon kézzelfogható tényre, hogy az egészen rövid tartamú szabadságbüntetés a hoszabb tartamú büntetéssel egyformán nem hajtható végre, s ezért az egy évet