Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)
1888/29 / 2. szám
A Zanardelli-féle olasz büntetőtörvénykönyvi javaslat 97 meg nem haladó fegyház s a 6 hónapot meg nem haladó fogság a törvényszéki fogházakban hajtatik végre, a fegyházbüntetés ez esetben egész tartamában magánelzárásban töltetik, de 2 napi magánelzárás három napnak számíttatik. Részünkről osztjuk Pessina nézetét, hogy ezen rövidebb tartamú büntetés más névvel is megjelöltessék, mert a súlyosabb büntetésnek már nevénél fogva is elrettentőnek kell lennie. A hivatalvesztés, melynek tartalma megfelel a magyar btkv 5 5. és 56. § aiban foglalt jogelvonasoknak, vagy életfogytiglani — a mi ellen elvi aggályaink vannak — vagy ideiglenes. Az utóbbinak legrövidebb tartama 3 hó, leghosszabb tartama öt év. A javaslat szerint az ideiglenes hivatalvesztés nem jár a tényleg viselt hivatal elvesztésével (a szöveg szerint az elitélt a kérdésben forgó jogokat nem gyakorolhatja és nem szerezheti). A törvény különös része határozza meg az eseteket, melyekben a hivatalvesztés (melynek neve : interdizione dai publici ufficii) a jogelvonásoknak csak némelyikére szorítkozik, vagy a hivatás vagy foglalkozástól való eltiltásra is kiterjed. A belebbezés és a helyi kiutasítás minimuma 1 hónap, maximuma 3 év. A tilalom áthágása esetében a büntetés hátralevő része ugyanoly tartamú fogságra változtatik át. Az 1877. évi képviselőházi tárgyalás alkalmával a Mancini által fentartott ezen két büntetési nem fogadtatott el, mert maga Mancini sem tagadhatta, hogy azok egyenlőtlenül sújtják a különböző társadalmi állású elitélteket. A jelen javaslat szerzője is mellőzte első (1883. évi) javaslatában e büntetéseket, de felhatalmazta a bíróságot, hogy az egy évnél nem hosszabb tartamú fogságot, a ténykörülményeknek s vádlott viszonyainak számbavételével, belebbezéssel vagy kiutasítással helyettesitheti, a mit Savelli méltán tartott a bíróság túlságos arbitriumának. Ez okból, s valószínűleg a törvényhozási traditiók hatása alatt is, a két büntetési nem, melyhez nagyon sok szó fér, újra felvétetett, s igazoltatik ez azzal, hogy a legritkább s csak azon esetekre alkalmaztatik, a melyekben a bíró a csekély szabadságbüntetést is tulszigorúnak találván, inkább felmentené vádlottat, semhogy őt börtönbe küldje ; s azon esetekre való utalással, a melyekben szükségesnek mutatkozik, hogy a tettes a bűntett elkövetésének helyétől eltávolittassék. A pénzbüntetés minimuma 10, maximuma tízezer líra. Behajthatlanság esetében a törvény erejénél fogva (di diritto) minden 10 lira után egy nap fogság lép helyébe. Ezen intézkedés, mely a büntetés individualizálását kellő figyelemre nem méltatja, határozottan rosszabb, mint btkvünk ide vágó rendelkezése, A pénzbüntetés helyébe lépő fogság egy évi időtartamot meg nem haladhat. Figyelemre és utánzásra méltó rendelkezés azonban az, hogy Magyar Igazságügy 1888. XXIX. 2. 7
