Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/29 / 2. szám

Hatáskör és felebbviteli bíróság az egyesbirósági eljárásban 85 matlanná teszi, a mely a keresetváltoztatásnak el nem kerülhető tilalmából származik. Említésre érdemesnek tartom még azon ellenvetést, hogy a járásbíróságok hatáskörének oly kiterjesztése mellett, minőt terve­zetemben javasoltam és itt is védek, a törvényszékek nem volná­nak eléggé elfoglalva. Statisztikai adatokkal e kérdésben nem ren­delkezünk, sőt minden irányban ez idő szerint nem is rendelkez­hetnénk, még ha el is tekintünk attól, hogy az ily kérdések­ben a számok nem nyújtanak kimeritő felvilágosítást, Hozzá­vetőleg azonban számithatunk arra, hogy a törvényszékektől elvont munkakört nem kis részben pótolni fogja a felebbviteli hatáskör, a melyet reájuk, mint a járásbíróságok felettes bíróságaira, aka­runk ruházni. Ha ez. a mi nagyon kívánatos volna, a törvényszé­kek eddigi munkahalmazának nem felelne meg és azok még akkor sem lennének eléggé elfoglalva, ha az ügyek alapos elintézésére nagyobb súlyt fektetnek, akkor e bajon (?) a törvényszékek szá­mának némi csökkentése által könnyű volna segíteni. Nem tarta­nám ellenben a törvényszékek személyzetét leszállithatónak. A nagyon is kis testületek tudvalevőleg igen hajlandók az ellaposo­dásra. A törvényszékek számának nagyobb mérvű leszállítása ta­lán a büntető ügyekre való tekintetből nehézségekbe ütközhetnék. Itt is nem a népességi, hanem a területi viszonyok miatt. Nézetem egyébiránt mindenesetre az, hogy a járásbíróság hatáskörét inkább az értékhatár leszállítása által szabadna meg­szorítani, mint a külön ügyihatáskörök fentartása által. Csak igen kivételesen áll elő annak szüksége, hogy bizonyos vagyonjogi ügyek a járásbíróság hatásköre alól el vonassanak. így a hitbizo­mányi ügyek, az összefüggésnél fogva, mindig a hitbizomány felett felügyeletet gyakorló törvényszékhez volnának utasitandók. így a bírák vagy közhivatalnokok ellen hivatalos eljárásukban okozott károk megtérítése iránt indítható perek, mindig a törvényszékhez volnának utasitandók, mert visszás, hogy az egyik biró eljárásának törvényessége felett egy másik esetleg alsóbb bíróságnál alkalma­zott egyes bírói személy bíráskodjék és mert az ily kérdéseknek többnyire u. n. elvi jelentőségük van. II. Ugyanazon tekintetek, a melyek a kisebb ügyeknek az egyes­bírósághoz való utasítását igazolják, igazolják azt is, hogy azokban a felebbviteli bíráskodást a kir. törvényszékekre ruházzuk. A kisebb ügyek nem tűrik el a nagy költséget, a melylyel a királyi tábla bíráskodása és az az előtt való perlekedés jár. A szóbeliség mellett a teljes felebbvitel a szóbeli tárgya­lásnak és esetleg a bizonyítás felvételének ismétlésével, illető­leg ujabb bizonyitásfelvétellel jár. E teljes felebbvitelt legkevésbbí

Next

/
Oldalképek
Tartalom