Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/29 / 1. szám

8 Dr. Beck Hugó denki felelős azon kárért, melyet cselekménye, mulasztása vagy hanyagsága avagy gondatlansága okoz. A felelősség nemcsak azon kárra terjed ki. melyet valaki saját cselekményével idéz elő, hanem azon kárra is, melyet oly személyek, kikért felelős, vagy oly dolgok, melyekre felügyeletet gyakorol, idéznek elő. A negyvenes évek végén a semmitőszék azon tételt állította fel, hogy a munkaadó azon balesetekért felelős, melyek az általa rendelt munka közbén következnek be, ha reá vagy megbízottjára vétkesség bizonyítható. Nemsokára azonban a judicatura a felelősséget oly irányban terjesztette ki, hogy a gyárost a munká soknak a gyárban beállott minden károsodásáért felelőssé tette. A hetvenes években a birói gyakorlat a régebbi, korlátolt felelősségi elvekhez kezdett ismét visszatérni. A birói gyakorlat folytonos ingadozása és a kártérítési összegek önkényes megállapítása, sok panaszra adtak alkalmat és igy nem lehet csodálni, hogy a reformtörekvések mindinkább utat törtek maguknak és a legkülönbözőbb irányokban jelentkeztek. Már 1868. évi július 11 én promulgáltatott azon törvény, mely a baleset-biztosítási pénztárt állami garantia mellett léptette életbe a végből, hogy a balesetek folytán állandóan keresetképtelenné vált mezei és gyári munkásoknak évi járadék, a baleset által elhalt munkások özvegyei és gyermekeinek pedig segélyezés biztosittassék. A munkás 3—8 frank évi dijat fizet, az állam évi egy millió segélyezést szolgáltat és megengedi az intézetnek, hogy adományokat elfogadhasson. A járadékra igényt tarthat, a ki baleset folytán állandóan keresetképtelenné vált. A járadék se le nem foglalható, sem át nem ruházható. Ha a baleset halált okoz, az özvegy, — ennek nem létében a 60 éves szülő — az elhaltnak járandott évi járadék' kétszeresét kapja segélyezésül és ugyanannyit kapnak a kiskorú gyermekek. Nem a kényszerű, hanem a facultativ biztosítás van megállapítva. Az intézmény alig vétetett igénybe és a panaszolt _ baj okon semmi tekintetben sem segített. Az eredmény oly silány volt, hogy Waldeck-Rousseau joggal mondhatta az 1883. évi márczius 15 iki kamarai ülésben, hogy a balesetbiztosítási pénztár sajátképen egyáltalán életbe sem lépett. Ily körülmények között igen természetes, hogy a munkások helyzetének javítása a napirendről le nem vétetett. Ujabb és ujabb reformjavaslatok következtek. Nadaud képviselő 1881. november 4-é n a munkások helyzetének javítására czélzó törvényjavaslatot terjesztett be. A javaslat szerint a munkaadó felelősséggel tartozik azon kárért, melyet a munkás toglalkozás közben baleset által szenved, hacsak nem bizonyítja, hogy a sérültnek hibája idézte elő a balesetet. A kártérítési igények felett első sorban az iparhatóság illetve békebíró és felebbezés folytán a törvényszék határoz. A javaslat tehát egyrészt arra czéloz, hogy a bizonyi-