Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/29 / 1. szám

34 Carrara relátással, az emberiséggel való tündöklés miatt; újításokkal való dicsekvésből, épugy mint mikor a 196. szakaszban azt rendelték, hogy a letartóztatandó személyt, ha ágyban, komolyan betegnek találtatik, kellő óvatossággal kell a börtönbe szállítani. Ezen és hasonló rendelkezések arra valók, hogy bölcseséggel és haladó újdonságokkal kérkedhessenek a törvény szerzői ; hogy kurta eszű emberektől dicséretet hízelegjenek ki. De azért csak Ízetlen nevetség maradnak. Azonban az ilyen rendelkezésnek nagyobb hátránya is van, mint hogy mosolyt keltő fölöslegnek nézik. Súlyosabb, valárd bajjal is jár, mert törvényhozónk óvakodott, az e fajta rendeleteket sanctióval támogatni. Ilyesmiről nem szabad szónak lenni. Romba dőlne Olaszország, ha a törvényhozó akkor, midőn meghagyja a hatósági közegnek, hogy: «így kell cselekedned* — csak egyszer is ezt tenné hozzá: «De ha nem igy teszesz, hatalmi visszaélésért vagy kötelességmulasztásért fogsz bűnhődni.* Más különben valamelyes s a n c t i ó t fűzött volna parancsához, hogy mutassa rendelete komolyságát és abbeli szilárd akaratát, hogy az következetesen megtartassák. De nem, ezt nem akarják tenni, mert sértetlenül akarják fentartani a tekintély elvét, és botorul azt hiszik, hogy a tekintély elvét óvják, midőn védik és büntetlenül hagyják a visszaéléseket. Ha a rendelkezés mellőztetik, azt lehetett volna hinni, hogy ama cselekedet, mint az erkölcsi érzéssel, az emberiség parancsaival, sőt a természeti joggal ellenkező, a hivatali visszaélések közönséges fajához tartozik s hogy az általános büntetés reá s kiterjed. De az által, hogy külön törvényes intézkedés tárgyává teszik és a megtorlás módjáról egészen hallgatnak, azon kísértésbe ejtik a magyarázót, hogy a külön' szabályozott esetben a tárgyat teljesen kimerítő törvényt lásson, melyet a törvényhozó nem ruházván fel sanctióval, az esetet ki akarta venni az általános sanctio alól. így az, a mi parancs akart lenni, tanácscsá változott. A magam felfogását habozás nélkül kimondom. Ha a törvény a 195. és 196. szakaszok eseteiről és más hasonlókról hallgatna: én, miután jogellenességük világos, tétova nélkül elitéltem volna emberségsértés és hatalmi visszaélés miatt azon rendőröket, kik kellő elővigyázat nélkül vonszolják ki ágyából a beteget, hogy a fogházba szállítsák ;épugy bántam volna azon bíróval, ki felismer véna letartóztatás téves voltát, makacsul tovább is börtönben tartana az ártatlant. De miután ily rendelkezésekkel a törvényhozó sanctio nélküli fegyelmi utasítást alkotott, vagyis a parancsot tanácscsá változtatta : a szövegmagyarázat azon föltétlen szabályával állanék szemben, hogy in toto jure génen per speciem derogatur, s nem tartanám magamat jogosultnak, az általános szabályt alkalmazni azon külön esetre, melyet a törvényhozó kivételnek tekintett. Jól tudom, hogy a végrehajtó közegek e nélkül is kitűnő ment-