Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/29 / 1. szám

4 Dr. Beck Hugó állása mellett, szolgáltatja. Az első javaslat a vállalkozóknak és munkásoknak az igazgatásra való befolyását nem ismeri, mig a második javaslat az igazgatást lényegileg a vállalkozók kezeire bizza és a munkások részére munkásbizottságokat állit tel, a harmadik javaslat pedig az önkormányzat elvét viszi keresztül. Az első javaslat a birodalmi biztosítási intézet kártérítési határozatai ellen megadja a rendes biróság előtti keresetet, a második javaslat a felebbezhetlen választott bíróságokat hozza be, a harmadik javaslat a választott bíróságok határozatai ellen, fontosabb esetekben, a birodalmi biztosítási hivatalhoz való felebbvitelt engedi meg. Akárosultaknak nyújtandó kártérítés nagyságát illetőleg mind a három javaslat csaknem teljesen megegyező. A fentebb vázolt 1884. évi javaslat 1884. évi július 6-á n törvénynyé vált. A javaslat és a törvény közötti lényeges elvi eltérések a következők. A javaslat a baleset elleni kényszerű biztosítást a bánya- és gyári munkásokra korlátozza, a törvény ezen b i z t ositást kiterjeszti az iparszerü építkezési vállalatoknál alkalmazásban levő munkásokra. A törvény, a javaslattól eltérőleg, azon intézkedést tartalmazza, hogy a munkaadó a biztosított munkásnak abaleset utáni első 13 hétre a törvényben meghatározott segélyezést tartozik szolgáltatni és (törvény szerint e czélra alakult) szövetkezetek fel vannak jogosítva, a felmerülő költségek megtérítése mellett, a sérültnek gondozását, a 14-ik hét kezdetétől a felgyógyulásig azon betegsegély egyletre bizni, melyhez a sérült tartozik. A törvény — a javaslati intézkedés módosításával — a vállalkozónak mint szövetkezeti tagnak kötelességévé teszi, hogy a vállalkozó személyében történő változást a szövetkezet elöljáróságának bejelentse, különben a járulékokat viselni tartozik. A törvény megállapítja a munkások képviseletét a szövetkezetekben és pedig egyenlő számban a vállalkozókkal.. A törvény megengedi az egyes szövetséges államoknak, hogy területükön és költségükre országos biztosítási hivatalokat állithassanak fel és egyúttal szabályozza ezen hivatalok szervezetét. A törvény a vállalkozók szándékosságából vagy hanyagságából előidézett, balesetek által okozott károk megtérítése tekintetében, az igények elévülésére, a fenyítő biróság által hozott ítélet jogerejétől számított másfél esztendőt állapit meg. Végre a törvény a szövetkezeti tagokra, az üzleti titkok megsértése esetére, igen szigorú büntetéseket szab. Az 1884. évi július 6-án publikált, fentebb ismertetett tör-