Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/29 / 1. szám

Régi magyar házassági jog l5 Báró R o s z n e r Ervinnek a régi magyar házassági jogról irt munkája is egéssen alkalmns arra, hogy magára vonja a tudós világ figyelmét s a legnagyobb elismerésben részesüljön; mert nemcsak egyszerűen gyarapítja egy ujjal jogtörténeti irodalmunk termékeinek számát, hanem annak értékét is nagyban emeli, oly világításba helyezvén állami s társadalmi életünk egyik igen fontos alapintézményének történetét, a minőt mindeddig senki részéről sem nyert, s tetemesen elősegítvén ez által ezen intézmény természetének és jelentőségének kellő megismerését azon alakjában, melyben mai nap jelentkezik. A munka a házassági jogot nem egészben, hanem csak a házasság létesülése, érvénye s megszűntére vonatkozó részében öleli föl; a házassági jog ezen részének fejlődését kutatja s állítja szemünk elé a szerző, a házasság intézményének első csirájától kezdve azon időig, a midőn a tridenti zsinat házassági törvényének receptiója hazánkban befejezett ténynyé vált. Gazdag irodalmi s forrásismerettel s mély tudományossággal kiséri lépten-nyomon az alakulás és átalakulá egyes phasisait, törekszik megfejteni azok okait és módozatait, hogy a fejlődést egyes szakainak causalis és genetikus összefüggésében tüntethesse föl. Elesén kidomborítja egyrészt a nemzeti alapon nyugvó világi, s másrészt az idegen talajból kisarjadzott canonjogot, reá mutatván ennek azon elemeire, melyeKkel az egyház a nemzeti jogfejlődésbe benyúlt; nézeteinek helyességét már ismert, de még sok részben nem értékesített vagy egészen uj, eddig ismeretlen forrásokkal igyekszik bizonyítani vagy legalább valószínűvé tenni, s ugyan e czélból nem egyszer a magyaréhoz hasonló germán s itt-ott a szláv jogfejlődésre is utal; nézeteinek megalkotásában önállóságot tanusit s hol mások nézeteit követi is, nem teszi ezt vakon, szolgailag, hanem miután helyességükről meggyőződést szerzett. Nyelve tiszta, világos ; irálya komoly, érdekfeszítő. Ha van egyáltalán tudományos kutatási módszer, melynek segélyével helyes rendszer, éber megfigyelő, ügyes combináló és éles itélőtehetség mellett a történelmi igazságokat híven visszatükröztető eredményekhez juthatni: bizonyára olyan a szerző által követett módszer. Bizonyíték erre szerző jelen munkája is. Hogy ebben a sok helyes, kifogástalan — mert igaz — eredmény mellett tévessel, hiányossal is találkozunk, azt főkép annak tulajdonithatni, hogy itt ott tágít a módszeren, vagy hogy kizökken egészben véve helyesen választott rendszeréből, vagy hogy sajnálja tehetségeit egész erejükben működtetni. Erről legott leszen alkalmunk meggyőződni, ha nagy terjedelmű vizsgálódásainak s következtetéseinek egyes részleteit veszszük szemügyre.