Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)
1888/29 / 1. szám
i6 Dr. Óvári Kelemen Az «őskori intézmények»-nek szánt első fejezet bevezető szakasza — hiven a szerző jogtörténeti álláspontjához — az emberiség két nagy fele, a férfi- és nőnem közti viszony általános törvényszerű fejlődésének folyamatával foglalkozik, a nőközösségtől kezdve a házassági intézménynek a nőrablás eszköze segélyével létesült első rendszere, az c exogamia* megalakulásáig. Szükséges volt ezen fejlődésmenet föltüntetése, mert a hazai jogfejlést illető emlékeink annak csak már messze előrehaladt szakára vonatkozólag nyújtanak következtetési támpontot, mig a megelőző primitívebb fejlési szakok tekintetében be kell érnünk azzal, a mire az általános fejlődés törvényszerűségénél fogva szükségképen kell következtetnünk; minthogy t. i. a fejlődés folyamata a világ legkülönbözőbb részeiben, a legkülönbözőbb fajú népeknél azonos jellegű, szükségképen fel kell tennünk, hogy az lényegében a magyar faj kebelében sem lehetett más. Tekintettel a jelen munka czéljára, senki sem követelheti, hogy a tudós szerző ezen őskori fejlődést saját önálló kutatásai alapján ismertesse, vagy hogy e részben a mások által felkutatott adatok óriási tömegének fáradtságteljes combinatiója utján egészen uj, önálló nézetekkel lépjen a világ elé: de azt méltán hibául tudhatjuk be, hogy az őskor ezen kezdetleges fejleményeinek vázolásánál csak Beöthy Leo és M'Lennannak bár nagybecsű, de Tnem teljesen kielégítő munkáit vette alapul, mig egyéb tekintélyes tudósok (pl. Tylor, Lubbock, Morgan, Giraud, Teulon, Líppert stb.) ez irányú tudományos vizsgálatainak eredményeit számba nem vette. Pedig ha ezt teszi vala, bizonyára nem feledkezett volna meg ezen fejlődés okainak és módozatainak előadásáról, melyeket munkájában tényleg nélkülöznünk kell; talán azon tételt sem állította volna (2. 1.) oly könnyedén és oly határozottan oda, hogy a nőrablás szokása folytán honosodott meg a nő feletti magántulajdon eszméje, holott szerény nézetem szerint épen megtorditva a nőrablás csak a már megfogamzott tulajdonjogeszme valósításának egy eszköze volt; valószínűleg M'Lennan-nak azon tarthatatlannak bizonyult tanát (3. 1.). hogy a nőrablás volt az exogamia létesülésének eszköze, szintén nem teszi magáévá s nem tekintené az exogamiát a házassági intézmény első rendszerének, a midőn az voltaképen csak a közeli vérrokonoknak ismert egyénekből álló közület tagjai közti házasságot tiltó, tehát házassági akadályt szentesítő törvény, valamint — meglehet — nem koczkáztatja azon állítást, «hogy az exogamia csak monogámia vagy polygamia lehet, hogy ismérve a nőnek kívülről való megszerzése, s a birtoklásnak kizárólagossága, legnagyobb jelentősége pedig abban nyilvánul, hogy a gyermekek már nemcsak anyjukat, hanem atyjukat is ismerik*, — mert hát az exogamia tényleg már azon időben is fönnáll, a mikor még a nőközösség divik s a midőn nem a férfiak szerzik meg a nőket, hanem ezek saját közületükben maradva fogadják a