Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/28 / 4. szám - A hypnotismus büntetőjogi jelentősége

A hypnotismus büntetőjogi jelentősége 239 van szó, melyet a teljes hypnotismus állapotában levő ember követett" el, ugy senkinek sem fog eszébe jutni, ezt felelőssé tenni. Ha elismerjük, hogy teljes hypnotismus közben a személyiség egészen szünetel, ugy Liégeaux következő állításához jutunk : «A büntetendő cselekményre hajtott hypnotizált az öntudatnak teljes híjával van ; tehát nem felelős és felmentendő. Egyedül az bűnös, ki a suggestiót létre hozta, egyedül ezt lehet vádolni és büntetni. A somnambul neki csak egyszerű eszköze, mint a pisztoly, melyben golyó, vagy az edény, melyben méreg foglaltatik.» Tekintsük a jogi felelősséget akár meglevőnek, akár meg nem levőnek, e gon dolatok minden esetre fölmerülnek azokban, a kik a tárgygyal foglalkoznak, legyenek bölcseleti elméleteik akár milyenek. Mi által válik az ember a törvény előtt felelőssé és mi menti fel e felelősség alól ? Liégeanx-val azt kell felelni, hogy ez a szabad akarat lététől vagy nem lététől függ. A hypnotismus, mely csak neurosist, még pedig szándékosan előidézett neurosist jelent, épugy mint az elmezavar, azt hozza létre, a mit Claude Bemard a szabadsághiány determinismusának nevez. És mit létesít a normális lelki állapot visszatérése ? Mindenesetre azon szervezeti feltételeket melyekből az ugyanazon tudós által az erkölcsi szabadság determinismusának nevezett állapot ül. A szervezet állapota az akarati szabadságot valószínűleg sem létesíteni, sem elenyésztetni nem képes ; de megadja az akaratszabadságnak érvényesülési föltételeit vagy elvonja azokat tőle. Hogyan akarja az, ki e fejtegetésekkel nem ért egyet, a hypnotismus két állapotának különféleségét megmagyarázni ? Lehetne a különbséget abban találni, hogy a hypnotikus állapotban a cselekvés a kisérlettevőből, normális állapotban a médiumból indul ki, és hogy az, a mit mi az ember akaratszabadságának tulajdonítunk, csak az önkénynek egyéni alanyositása. De az elmebetegség és a természetes somnambulismus esetei, melyeknek a hypnotismussal való analógiája egészen valószínű, ellenmondanak az ilyen magyarázatnak. Ily esetekben a cselekvés tényleg mindig azon egyénből indul ki, kit felelősnek vagy nem felelősnek veszünk fel, azaz olyan lénynek, mely az automatikus agytevékenység föltétlen uralma alatt cselekszik vagy saját akaratát használni képes nem volt Végső következtetésem ez : a hypno tismus tüneményeinek alapos vizsgálata legtávolabbról sem czáfolják meg meggyőző módon a szabad akarat létezését, hanem ellenkezőleg : az akaratszabadság mellett szolgáltat érvet.