Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/28 / 4. szám - Ügyvédség és doctoratus

198 Ügyvédség és doctoratus zését teszi lehetővé, akkor a doctoratus mégis kevésbbé volna * megölő betű». Már az eddigi érvelés is némi gyanút kelt a tanár ur tárgyilagossága ellen. Ha az ügyvéd doktorsága valóban logikátlan dolog, akkor egyszerűen eltörlését kellene indítványoznia ; mert az által, hogy a tudori fokot az akadémiák is adományozhatják, az intézmény talán csak nem válik logikusabbá? Pedig erre megy ki a tanár ur érvelése, épugy mint az értekezlet határozata. Az utóbbi nem azt mondja : a doctoratus szükséges, de legyen benne része az akadémiáknak is ; hanem igy okoskodik : ha a doctoratus körüli teendőknek (talán egyébnek is) egy része nem az akadémiáknak jut — akkor delendum censeo. Nehezen barátkozik meg ilyennel az ember, ha nem akadémiai tanár I Az ügyvéd kénytelen tudorságának illogikátlan voltát Udvardy ur igy bizonyítja: «Az ügyvéd, mint olyan, practicus jogász, nem pedig t leoreticus ; őt tehát nem a theoreticus jogász qualificatiója, a doctoratus, hanem a practicus jogász qualificatiója, az ügyvédi censura teszi. Mert hát más a theoreticus és más a practicus jogász : ez olyan tény, melyet hiába akarunk ignorálni, s mely oly tisztán áll, hogy nem is tartom szükségesnek bizonyításánál tovább időzni.* Lehet, hogy mindez nagyon tisztán állott azon tudós gyülekezet előtt, melyhez a tanár ur szólott; de kár, hogy a gyengébbek kedvéért egy kicsit meg nem erőltette magát. A mig Udvardy ur be nem bizonyítja azt, a minek bizonyításától — nagyon helyén kívül — fölmentette magát, addig •mi nem professorok, azt fogjuk hinni, hogy a tudori oklevél senkit sem tesz «theoreticus»-sá, a mint a tudorság hiánya senkit sem gátol abban, hogy theoretikus legyen. A tudomány — e/. a mi hagyományos előítéletünk — szabad terület, melyen nem kérik -a minősitvényt, s mely nyitva áll még azok előtt is. kiket Egerben vagy Budapesten nem találnának qualificáltnak. Kereken tagadjuk tehát, hogy a doctoratus elnyerése a theorethetikusi minőség megszerzését jelentené. Ha az a vészes fogalomzavar, melyről Udvardy ur panaszkodik, bennünket is meg nem téveszt, ugy itt a tanár ur csakugyan két dolgot kever össze. Mit kell technikus értelemben «minősitvény» alatt értenünk? Azt hiszszük, azon alaki kellékeket, melyekhez bizonyos hivatás gyakorlása államilag kötve van. Igy használván e kifejezést, mondjuk azután, hogy a jogtudori fok : qualiücatio az ügyvédi oklevél megszerzésére, qualificatio a jogtanárságra. De hát «theoreticus»-sá akarta ezzel a törvényhozás minősíteni az ügyvédet ? Esze ágában sem volt ily dologra illetékesnek tartani magát ; hisz tudhatta, hogy az ilyen vállalkozás teljesen sikertelen is, látván, hogy a jogtudori fok birtokában levő tanárok sem mindannyian — theoretikusok. Meg nem érdemelt kitüntetés tehát a tanár ur részéről, azt