Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/28 / 3. szám - Büntető eljárási irodalmunk ujabb termékeiről

i6o Dr. Balogh Jenő más dolgozat hiányában — kétségtelenül évek óta tankönyv gyanánt is használtatik, mégsem e czélból Íratott, a mennyiben elméleti fejtegetéseket — az eljárási alapelvek rövid vázlatán kivül — nem találunk benne. Nem óhajt kritikai álláspontot sem elfoglalni és nem is nyilvánítja nézeteit de lege ferenda, hanem megelégszik azzal, hogy a törvényszékek hatáskörébe utalt büntetendő cselekmények tekintetében eljárási jogunknak legfőbb kútfőjét, a bírósági gyakorlatot, minél hívebben feltüntesse, a járásbíróságok előtti, valamint a rögtönbirósági és a sajtóügyi eljárást és a kiadatási ügyekben követendő eljárást pedig a fennálló törvények, rendeletek és szokásjog alapján behatóan, végre a jövedéki, kihágási ügyekben követendő eljárást vázlatosan tárgyalja. Szerző mindeme feladatoknak teljes sikerrel megfelelt. S ez nem kis érdem gyanánt fog feltűnni, ha meggondoljuk, hogy az aránylag nem nagy terjedelmű (kétszáz és néhány lapra menő) könyvben foglalt anyag összegyűjtésére évek szorgalmas munkája volt szükséges, minthogy — eltekintve az elméleti tanulmányoktól — a gyakorlat megállapodásainak fixirozása czéljából szerzőnknek a judicaturát éveken át folytonos figyelemmel kellett kisérnie. Kiváló sikerrel oldta meg szerzőnk nehéz feladatát abban az irányban is, hogy az óriási anyagnak leglényegesebb részét minél tömörebben foglalja össze. Bizonyára nincs lényegesebb kérdés, a melyre nézve büntető eljárási jogunk jelen állásáról felvilágosítást nem találna az ember Székács kézikönyvében. De míg egyrészt teljes elismeréssel adózunk a tudós és buzgó szerző kiváló dolgozatának; másrészt a mű második kiadásának megjelenése alkalmából legyen szabad kifejezést adnunk néhány óhajtásunknak, melyek, ha a műnek bizonyára mielőbb szükségessé váló'ujabb kiadásában figyelembe vétetnek, annak becsét, igénytelen nézetünk szerint, emelni fognák. Mindenekelőtt azt óhajtanok, hogy szerző a modern büntető eljárás alapelveinek kifejtésének nagyobb tért szentelne. Igaz, hogy szerző nem óhajt elméleti tankönyvet irni, de a mű mint gyakorlati kézikönyv is jelentékenyen emekednék értékében, ha a gyakorlat embereinek felvilágosítást adna a vádelv, a szóbeliség, közvetlenség, nyilvánosság, a szabad bizonyítási rendszer, a védelem szabadsága s annyi más elvnek valódi lényegéről, jelentőségéről s arról: miért tartoznak ez elvek a helyes eljárás kellékeihez. Részünkről (a vidéken ugy mint a központban egyiránt alkalmunk levén büntető bíróságaink Ítélkezését figyelemmel kisérni) azt a tapasztalatot tettük, hogy büntető eljárásunknak nem egy fogyatkozása, judicaturánknak nem egy tévedése onnan ered, hogy bíróságaink tagjainak egy része — kivált az első fokon — az eljárási alapelvek lényegének helyes felismerésére nem jutott. Hogy csak egy-kettőt említsünk : a modern büntető eljárási