Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - A numerus clausus

A numerus clausus denesetre nevezetesnek mondható. Csak az nem látja ezt, kit a szabad verseny némely árnyoldalai teljesen elfogulttá tettek; és csak az fogja kicsinyleni e vívmányt, ki az ügyvéd jelentőségét oly ponton keresi, a hol azt szellemi hivatásnál keresni nem szabad. Bármiképen gondolkozzék az ember az ügyvéd boldo­gulásának mai módjairól; legyen bár valaki Löwenfeld Albert ur véleményén, ki a jelenlegi viszonyok között körülbelül csak a személyes összeköttetést, a reclame-ot és a cliens-fogdosást tartja czélravezetőnekf: azt nem fogja tagadhatni senki, hogy caeteris paribus még ma is csak a képzettebbé a nagyobb siker valószínűsége. Mi azok közé tartozunk ugyan, kik a fentebbi negatív tulajdonságokat nem tekintik állandó boldogulásra vezetőknek, s a mi tapasztalatunk szerint az ügyvédi karban ma sem a polyva a túlnyomó elem ; de ma nem vitatkozunk e fölött. Csak annyit kívántunk kiemelni, hogy az ügyvédi szabadság a silányabb elemek között is erős ösztönzője a tudományos törek­vésnek. Még nagyobb mértékben áll ez azokról, kik önmagukra szeretnek támaszkodni, a nem correct eszközöket pedig megvetik. Ezeknél a boldogulás egyedüli módja a lehető legalaposabb kép­zettség. Azon tudat, hogy az ügyvédi pályára lépni annyi, mint nehéz küzdőtéren, az erők minden megfeszítésével, szerény juta­lomra tenni szert, már az iskola padjain komolyabb irányba tereli a fiatal ember elméjét. Dr. Löwenfeld ur, már emiitett czikkében, «frivol»-nak nevezi a fiatal ember gondolkozását, ha «semmi általános égető szükségnek engedve*, önállóságra törekszik. A «frivol* jelző alighanem roszul van itt alkalmazva. Nem frivol ember az, ki ismerve a reá váró nehéz küzdelmeket s komolyan számot vetve tehetségeivel, kiáll .... versenyezni. A mi felfo­gásunk szerint az a frivol gondolkozás, ha a kinevezés vagy a választás vagy a jelentkezés esetlegeire számítva, s ezeket néha corrigálva is, azon tudattal lesz az ember ügyvéd, hogy úgyszól­ván terített asztalhoz ül; hogy az anyagi boldogulást biztosítja vagy legalább könnyíti neki a verseny mesterséges távoltartása ; hogy minimalis munkálkodás, tehetségeinek csekély mérve vagy teljes hevertetése mellett is kiváltsága van annyira, a mennyi megélhetéséhez szükséges. És ezzel a numerus claususnak a szellemekre való hatása is jellemezve van. Ha gazdaságilag fogjuk fel az intézményt, nincs okunk itt más eredményeket várni a monopóliumtól, mint a forgalmi élet egyéb terein. Az egyedáruság itt is s i 1 á n y i t a n i és drágí­tani fogja a munkát; s az ügyvédi teendő igy azon szempont alá esik, mint bármely más áru. Tisztán eszményi indokból csak t Ügyvédek Lapja m. é. 49. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom