Magyar igazságügy, 1887 (14. évfolyam, 27. kötet 1-6. szám - 28. kötet 1-6. szám)

1887/27 / 1. szám - A numerus clausus

6 Di". Tarnai János kivételes ügyvéd fog több gondot fordítani a munkára, mint a mennyi okvetlenül szükséges, — pedig tudjuk, hogy ez milyen minimum. A numerus clausus még előmozdítaná a tisztán üzleti felfogást, mert oly tömeges munkát halmoz össze egyes kezekben, hogy annak ellátásánál a dolog természete szerint főkellék a routine. Az ilyen munka azután nem haladhatja meg a középszerűség színvonalát; olyan lesz, mint egy túlterhelt bíróság ügyködése : sietős, sablonos. Az eset müvésziesebb feldolgozása a ritkaságok közé fog tartozni s a jogi érvelés a legfelületesebb törvénymagyarázat körében mozog. Ternovszky ur panaszolja, hogy a mai ügyvédeknél kevés a könyv ; a mit gyakorlatilag ugy értelmezünk, hogy bírói tapasztalata szerint a mai ügyvédi dolgozatokban nincs elegendő nyoma az olvasmánynak. Igaza van. De ha azt hiszi, hogy a numerus clausus ezen segíteni f°g' ugy kénytelenek vagyunk egy illusiótól fosztani meg őt. Volt alkalmunk ügyvédi bibliothekákat látni oly helyeken, hol Ternovszky ur szervezeti eszméi valósulva voltak ; de biztosithatjuk, hogy e gyűjteményeket nem találta volna nagyon épületeseknek. A törvényeken és a legjáratosabb kommentárokon kivül mi sem árulta ott el, hogy a jog . . . tudomány. Egy mérnöki hivatalban csak annyi irodalmi készüléket találhat. Merjük állítani, hogy e tekintetben a jelenlegi állapot előnyösebb. A kiváltságos ügyvédnek természetesen inkább módja volna könyvekre és lapokra költeni; de határozottan nincs annyi módja és nincs annyi hajlama . . . olvasni. A tudományos művelődés egyáltalában nem az üzletember sajátsága, még pedig annál kevésbbé, minél jobban megy üzlete. Látjuk is, hogy a numerus clausus uralma alatt a legjobb jogászok ... a concipisták; a védvámos szervezet e sajnálandó áldozatai, kik nyomorult díjazás mellett kopaszodó fővel várják sorukat s kik rendszerint csak mint szellemi és physikai rokkantak érnek czélt. A ki ügyvédi proletariátusról beszél, az ne feledje, hogy a zárt létszám mellett csak a baj neve változnék, s hogy a jelöltek nyomora még súlyosabb volna, mert nem természeti vagy gazdasági törvény szülné, hanem egy hibás törvényhozási rendszabály. De az ügyvédi munka drágább is volna, s ez az előttünk kizárólag döntő jogszolgáltatási szempontból igen fontos mozzanat. Ma mondhatni, hogy a jogi tanácsot és a megbízható pervitelt Magyarországon a szegényebb ember is meg tudja fizetni; egy némileg decens ügyvéd irodáját — legalább nagyobb helyeken — meglehetősen igénybe veszi az «Isten nevében» való fáradozás is. Ügyvédségünk becsületére szolgál, hogy ezek ma maguktól értetődő dolgok; minden eszményesités nélkül mondhatni, hogy a mai ügyvéd e nemes ügyködése az ókor classicus törvénytudóinak emberséges gondolkozására emlékeztet; a domus