Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám - A börtönügyi reform

86 Szemle Angliában tekintélyes jogászok a mellett nyilatkoztak, hogy Lincoln elnök gyilkosai az Egyesült-Államoknak kiadassanak. 1878-ban jogászok és. államférfiakból álló bizottság Cookburn főbiró elnöklete alatt tanácskozott a kiszolgáltatás ügyében, s annak helyét látta, «ha politikai csélok'megvalósítása közben sulyo; bűntett, pl. gyilkosság vagy gyújtogatás jkövettetik el.» A nézetek változását mutatja az is, hogy az Inititut de droit international 1880-ban Oxfordban tartott gyűlésén, egy olasz tag egyedüli szavazata ellenében, elhatározta, hogy «oly cselekedetek, melyekben a közönséges bűntett minden ismertető jele megvan (gyilkosság, gyújtogatás, lopás) nem veendők ki a kiadatás alól pusztán azért, mert a tettes politikai czélt tartott szem előtt.» Martén? elösmeri, hogy ez jó megoldás. Azóta folyton terjedtek ezen eszmék és az amerikai államok, ép ugy mint a Sveicz, közelednek hozzájuk^ A belga képviselőház m. é. február 6-án tartott ülése kizárólag a börtön-reform kérdésével foglalkozott. A vitát K e r v y n de Lettenhofe képviselő nyitotta meg. A büntetés és végrehajtásának vizsgálata — igy szólt —- nemcsak egyéni és elszigetelt tényekre derít világosságot, hanem az egész társadalom helyzetét megismerteti. Valamely ország bűnügyi statisztikáját annak naponkénti orvosi bulletinjének, erkölcsi leltárának lehetne nevezni; e jegyzékbe irja be, hogy mi menynyit ér, hová tart, mi lesz holnap. E szempontból sajnálja, hogy a belga államnak nincs teljes, rendszeres statisztikája, s azon szomorú felfedezéssel áll elő, hogy tiz év alatt (1869—'1879) Belgiumban a bűncselekmények 4O°/0-al növekedtek. Mi ennek az oka ? Egyik főoka az, hogy a falusi népa városokba tódul. Ha katonai törvényeinkben •—• úgymond —• folyton szaporítjuk a hadi létszámot és sok fiatal katonát vévén igénybe, megizleltetjük velük a város vészes örömeit, elnyomván bennük a tűzhely és az ekéhez való visszatérés nemes hajlamát, —• ezzel önmagunk fejlesztjük a bűnözés csiráit. A másik nagy forrás a korán megromlott fiatalság feslettsége, minek ellenében gyógyszerül a vallásos nevelést ajánlja. Azután kérdi a kormánytól: miképen sikerül és mennyiben felel meg a czélnak a magánelzárás rendszere ? foglalkozott-e a visszaesések aggasztó jelenségével (az elitélések 45%-a)? miképen gondolkozik a feltételes szabadonbocsátásról, mely magában véve mindenesetre czélszerübb a fejedelmi kegyelemnél ? a rendőri felügyeletről ? a prostitutio tűrésének törvényes bűnéről? a rabsegélyezésről? B a r a akkori igazságügyminiszter azt válaszolta, hogy a visszaesés kérdését az 1867-iki büntetőtörvény megoldotta, a magánelzárás rendszere pedig kedvez a baj csökkenésének; a feltételes szabadságolás ügye fölötte komoly s nem oldható meg egy ütéssel, annál kevésbbé, mert az alig 16 év óta érvényes és igy még kellően ki nem próbált bűntetőrendszer megváltoztatása mindenesetre veszélyes kísérlet volna; hogy A börtönügyi reform.