Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám - A házasság felbontásáról szóló javaslatok sorsa

8o Külföldi jogélet hogy nem nagyon könnyű dolog a hivatali megbízást visszavonni. Ellenkezőleg azt hiszszük, hogy a magis'ratura ily összeolvasztása veszélyeztetné a birák függetlenségét s az egész magistraturát kiszolgáltatná a végrehajtó hatalomnak s természetéből, rendeltetéséből, sajátképi hivatásából vetkőztetné ki az ügyészséget. A dualismus helyébe fölötte veszedelmes solidaritás és egyetértés lépne, mert egy törzshöz tartozó tisztviselők látnák el az ellenkező természetű functiókat. A bünvád helyes kezelése külön e czélra rendelt tisztviselőket igényel, kik ne legyenek a birák családi vagy érdektársai; de másrészt a bűnvád országos ellátása vezérlő szellemet igényel és nem hagyható egészen az egyes ügyészek belátására. Indokolatlan és veszedelmes törekvés tehát, a végrehajtó hatalmat megfosztani törvényes, gondos befolyásától a bűnvádra, mit az olasz tapasztalat is bizonyit. Fölötte tanulságos azon Odyssea, melyen a «divorce» törvényhozási szabályozásának kérdése az olasz királyságban végig ment, a nélkül, hogy máig is megoldásra juthatott volna. 1878. május 15. történt, hogy az azóta elhalálozott Salvatore M o r el li képviselő az ebbeli első inditványnyal lépett az alsóház elé. Javaslata értelmében a házasság felbontható lett volna: 1. házasság után előállott nősztehetetlenség miatt, ha sem gyermekek sem leszármazók nem léteznek; 2. bármely házastárs házasságtörése esetén, vagy ha a nőről bíróilag megállapíttatik, hogy prostitutióra adta magát 53. a házastárs megölésének kísérlete miatt; 4. élethossziglanos fegyházra (lavori forzati) itéltetés miatt ; 5. rendkívüli pazarlás miatt; 6. a házasfelek természetének családi egyenetlenségek és rendetlenségekben mutatkozó összeférhetlensége miatt. Az akkori igazságügyminiszter, Conforti, nem ellenezte a javaslat «figyelembe vételét,» de érdemben igen tartózkodóan nyilatkozott. 1880-ban Morelli újból előterjesztette törvénytervezetét. Villa igazságügyminiszter elvben a javaslat mellett nyilatkozott. A most már módosított indítvány a következő felbontási okokat ajánlotta: 1. az egyik házastársnak élethosszig tartó fegyházra Ítéltetését; 2. a felek tényleges elválását, ha az gyermekek létében 6 évig, gyermekek nem létében 3 évig tartott. A miniszter, daczára elvben való hozzájárulásának, nem pártolta e szöveget, hanem 1881-ben uj javaslatot terjesztett a képviselőház elé, melynek tartalma a következő volt: A házasság felbontható: 1. ha a házastársak egyike halálra, életfogytig tartó fegyházra vagy (Toscanában) ergastolóra ítéltetett; 2. törvény szerinti tényleges elválás esetén, ha az gyermekek létében 5 évig, különben 3 évig tartott. Hosszú vita után e javaslat a bizottságban elfogadtatott és 1882-ben bemutattatott a háznak. Á bizottság legnevezetesebb módosítása az volt, hogy az első pontban körülirt bontó okot a legalább tíz évi elitélésre is kiterjesztette, kivévén a politikai bűntetteket. Tárgyalás alá ez sem került. Az 1883-ban megnyílt ülésszak már Zanardellit találta az igazságügyminiszteri székben, ki a javaslatot a bizottság módosításaival együtt magáévá tette. Utódja, Savelli, különös gondot fordított az ügy előkészítésére s azt ujabb bizottsági meg. fontolás tárgyává tétetvén, az ebbeli jelentés, Giurati előadó műve, 1884. június 23-án került a ház elé. Giurati dolgozata először is a javaslat ellen felhozott azon ellenvetést czáfolja, mintha a dolog nem volna sürgős, mert a nép közönyösen viseli magát A házasság felbontásáról szóló javaslatok sorsa.