Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám

66 Zsögöd Benő Eleven szemléletét a leszálló örökségi vezérelvnek ez intézményben, lásd alább különösen a 42. §-nál tárgyalt döntvénytári eseten.8 10. Fentartandó-e ez intézmény: eddig is hazánkban, szóval mint Írásban, bő vita tárgya. A jogászi szakvélemények túlnyomóan ellene vannak, vagy legalább nyilatkoztak. A közérzület mellette. Ez egyik sem tagadtatik. Bennünket szakszerüleg, t. i. eltekintve a jogfolytonosság­nak, s ebben a magyar faj specificus jogérzetével, históriájával, és jog­képző önerejével való szorosabb contactusban maradásnak — szerintünk igen nagy —• politikai és nemzeti átalános érdekétől9, a mi persze mások előtt, legalább e téren, ugy látszik kicsi dolog, leginkább azon megfonto­lások vezérlének, a melyeket M. Ig. XII. köt. (Kiskorúak utáni törvényes öröklésrli) kifejtettünk. Sommásan : ez institutióban, a modern öröklési rend (V. Fej.) jóté­kony correct'ivumát szemléljük, jelesül a szülei vagyonban való meg­óvás érdekében, másrészt a vagyonszétszórás, össze-vissza keverés, s a tör­vényes öröklés bizonyos játékszerüsége (véletlenessége, mondhatni: frivól­sága) ellen. Példákat, ezen már az Országb. értekezleten hangoztatott, szempontok mellett, lásd id. h., de v. ö. alább is kivált a 42. §-nál tár­gyalt dtári esetet. Természetesen azonban e fényoldalak csak viszonylagosak. Már a 9. alatt tárgyazott ethikai alap, van eset, a midőn alig vagy kevéssé talál (alább 31 jegyz.); az örökség elaprózást is, elvétve, épen az ági öröklés teszi1" ; sőt van egy pont, a hol a hazai rendszer véletlenesebb a modern­nél (id. h. 224 sk. old.). Viszont azonban az, a mi átalán a modern örök­lés fó'előnyeül tartatik, hogy t. i. az a gyakorlati eszközlést tekintve, simább-egyszerűbb, az életesetek, igen jelentékeny csoportjában, szembe­szökőleg ellenkezően áll (id. h. 147 sk. old., és alább a 42. §-nál). Figyelmet érdemel, hogy már a római jogban, mely a vagyon ere­detére való tekintetet mint elvet nem ösmerte, annak némely consequen­tiái, mint correctivum elől ki nem térhettek. 11 A franczia jogot illetőleg lásd alább 22. a végin. 8 A mai magyar örökösödési jogrendszer történeti leszármazásáról, és tör­vényes örökjogi egyes intézményeinek jogphilosophiai egyensúlyáról bővebben szóltunk id. tanúim. 9 Erdélyre nézve is különösen, a hol jelenleg a modem öröklés (osztr. p. törvkv.) divik, az anyaországhoz forradásnak és átalán a magyar állameszme praeponderantiájának, hatalmasabb emeltyűjéül képzelhetni az olyan jogegységet, a mely legalább e téren, nem csupán formai lenne, hanem alapját a közös régi jogban birná, mely a székely successióhoz is aránylag közelebb áll. 10 Példa: Hátramarad az édesanya és husz unokatestvérgyermek (conso­brini-, consobrinae filii, filiae), a kik t. i. az atya testvéreinek unokái. Ha a vagyon az atyai öregszülóktől való (32. §. b), c), 40. §.), ezekre fog oszolni, mig a modern rend (26. §) egy kézbe t. i. az anyának adná. 11 In gleicher Weise verliert der Sichwiedeiverheirathende an die Kinder der früheren Ehe das Eigenthum an demjenigen, was er von dem Vermögen des frühe­ren Ehegatten dadurch erworben hat, dass er gesetzlicher Érbe eines Kindes der früheren Ehe zugleich mit dessen Geschwistern geworden ist; erfolgt der Erbfall zur Zeit, wo er bereits wieder verheirathet ist, so erlialt er von Anfang an nur den Niessbrauch. Windscheid §. 511. Nr. 2. V. ö. §. 670. 9. jegyz. Persze ez igen fo­gyatékos segítség, a mennyiben azt, a mi még főbb, hogy t. i. a más házasságbeli féltestvér, za ily vagyonban ne örökösödjék, nem adja. Constantius császárnak, az ági öröklés alapeszméjétől sugalt egyik rendeletéről lásd id. tanúim. M. Ig. XII. köt. 234 old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom