Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám

Törvénytervezet a törvényes örökösödésről 65 előjogos öröksége, szemben a közös örökséggel (V. Fej.), melyre az összes egyenlő távolságú ágak egyaránt hivatvák (25. §.), vagy legalább is (30. §.), ágnak mint ilyennek előjoga nincsen. Más az ágrész (26. s 28. §§.), vagyis azon hányad, a mely egy-egy ágra a közös örökségből (vagyon mint egészből) esik. 9. Ethikai alapja az ági örökösödésnek közelálló a leszálló örökségéhez, s annak mintegy folytatása. Az ági örökös ugyanis, az ági vagyont azon tekintet erején kapja, mert hogy ő szintén a maradéka körébe tartozik azon nemző elődnek, a kitől az az elhunytra leszállott; övé lett volna, ha az örökhagyó egyátalán nem létezik vala; s ennélfogva előzi meg az örökhagyónak azon elődét s oldalrokonait, a kik e körbe nem tartoznak': quia mortui etnonnáti, mond Huszty Istv. (III. LU. 8.), par est ratio, s ezt a józan ész is, Verbőczyként, világosan javalja.3 Az ősiség alatt e tekintet egyszersmind jogi czim is volt, a mennyiben az ősi vagyon a családnak (az első szerző maradékának) egyenesen köztulajdona lévén, ez alapon (Trip. I. 67. 1.) háromolt az osztályosokra, a kik ekképen nem is a közvetlen elhunytnak, hanem az első szerzőnek valának jogutódig olyanformán, mint a hitbizományi helyettes (substitutus fideicommissarius^ vagy a majoresco. A szabadrendelkezési jog postulatuma következtében, ma már ez csak legislativ-politikai ok az örökösödés (successio in ius defuncti) fonalára nézve. De azon körben, a melyben (lásd imént 4. s 5.), s a menynyiben még érvényesül, ez öröklés ma sem más, mint Verbőczy korában.7 Ekképen ma már, nem ugyan többé a jogi, de az ethikai középpont ez öröklésnél, az illető közös előd, a kinek lemenői körében (32. §.), a vagyon ági. Kp ezért ez az öröklés az, a mely a törvényes örökösödési rendszerben, ha a leszálló örökséget kiveszszük, a legmélyebb jogphilosophiai, t. i. közvetve a szülőről gyermekre szállás alapján nyugvó. Természetesen ma már, az elődökről való eleven tudat, nem oly messzemenő mint régente, a midőn azt a fiágiság (névegység), és egyéb körülmények is támogatták, és ezért is kell ez ethikai alap uralmát a közeli fokok körére (lásd imént 4. és 5.) szoritani. 4 Szépen kifejti ezt Zlinszky id. pályám. 311 old. 5 Qaia in ea parte, matris solum et non patris familiam bona illa sequuntur : prout manifeste ratio quoque ipsa dictat. Trip. I. 54. §. 2. G »ősi örökségét mindenki csak az első adakozónak, vagy a szerzőnek köszönheti, nem az utolsó birtokosnak.« Frank 264. §. 7 Példa: Meghal a kiskorú, a ki testvérével, az apai jószágot közösen birja. Hátramarad e testvér s az anya (vagy ennek lemenői t. i. anyai féltestvérek). Ho/y e jószágrész — a mennyiben elidegenítve, terhelve az elhalt részéről, sem végrendelet nincsen, a mi ma mind szabad — kizárólag ama testvérre száll (32. a), s nem, mint más vagyon, az anyai oldalra is (20. : ez nem egyéb, mint a régi jog. (Trip. I. 47., 54, 67.). Vájjon maga az ősiség, szintúgy mint a vele történetileg egyidőbeli adományrendszer, de hasonlóképen királyság, megye, város stb., a gyököt tekintve mennyiben utánzat s tehát nem eredeti magyar genius ? mire vannak a kik nagy súlyt helyeznek : ez mái kérdés. De hogy százados jogunknak, már akárminő behatás inspirálta ezt, a.z ági örökségi intézmény, eleven darabja és lefejlése : ez magára el nem vitatható. Magyar Igazságügy 1886. XXV. 1. 3