Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/26 / 2. szám - Törvénytervezet a törvényes örökösödésről. 10. r.

IIO Dr. Zsögöd Benő elesett, elesik. De már Herczegh (Család s örőkj. I. kiad. 257. old.), nem rosz nyelvérzékkel igy mondta kiesés, kiesett. 4. Ad a). Értekezlet: 8. §. A ki öröklési képességgel nem bir, vagy az öröklésre érdemetlen, az öröklésnél ugy tekintetik, mintha az örökhagyót megelőzőleg halt volna el.1 E pontot ime e müvek ugy a törvényes, mint a végrendeleti öröklésre kiterjedő közös szabálylyal intézik el, mig szövegünk mellett azt utóbbi irányban valahol ismételni kell. Két helytt adja egyébaránt az olasz codex is 723., 724. s 764. czikk. Csakhogy szövegünk mellett a köteles résznél való ismétlés (Ért. 81. §.) maradhat el, s igy az oekonomiai szempont egyre üt ki. Az örökhagyót megelőzőleg halt volna el.2 Pro mortuo habetur. Nem szabatos. Lehet (KTerv. 385. §. Jk. 314. old.), hogy az illetőre csak később nyílnék az örökség, s ekkor minek (v. ö. Ért. 3. §.) a tényköltést odáig visszavezetni, hogy ő az örökhagyó előtt halt el ? De meg minden consequentiát nem is szabad levonni, ha csak azt nem akarjuk, pedig nem akarjuk (Ért. 3. §.), hogy az ő, az örökhagyó halála után nemzett gyermekei szintén ki legyenek zárva. Hasonló nehézség KTerv. 376. §. szövegében. 5. Képtelen. V. ö. Ért. 5. §.» Jk. 17. old. Ált. R. Jk. 28. s 29. old. (Ált. R. Terv. 24. §.) és Ált. R. Jk. 24—28. old. (Terv. 22. §.). Váljon a képtelen külföldi örökös belföldi hitelezőjéről nem kellene-e gondoskodni? V. ö. KTerv. 429. §. Jk. 349. old. Méltatlan. KE.-ban: érdemetlen. Felváltva osztr. tkv. magyar fordítása, lásd 540. s 770. §§. Az indignitas alapeszméje nem az, hogy valakinek nincsen érdeme az öröklésre, hogy azt ki nem érdemelte. E negatívum még nem constituáló. Hanem hogy valamely positiv ok miatt nem méltó, azaz méltatlan reá.* Igaz, hogy e részesülőnek cselekvő jelentése is van : péld. «méltatlant bánásmód. De a két jelentés egyenjogú. S ha a passivot az activ miatt, ezt viszont az előbbi miatt kellene kerülni: s igy a jó szót a szótárban őrölni. 1 Szász t. §. 2278. Im Falle der Unwürdigkeit eines Érben ist die Erbfolge so zu bestimmen, als ware der Unwiirdige vor dem Erblasser gestorben. —• Ugyanigy szószerint Mommsen 13. §. 1. kezd. 2 Halt volna el: nem helyes magyar szórend, tekintve, hogy a fictio nem csupán az időpontot, hanem első sorban magát az elhalálozást czélozza megállapítani. Ugyané szórend Ért. 80. s 8í. §§ , KTerv. 376. § 3 Az öröklésre képtelenség tényleg a kivételességek legkivételesbike. Különös persze osztr. tkv. 544. §., melynek alapján, kat. bünt. t. 208. §. cj pontjánál fogva, a szökött katona ide esik. Ezért az ily (positiv) formula «öröklési képességgel általában mindenki bir, a kinek szerzési képessége v a n» (Ért. 5. § ), nem törvénybe való. Ez nem rendelkezés, hanem regula. «Szerzési képesség*, hol van ez egyébaránt az eddig Terv.-ekben definiálva? — Következetesen kellene, hogy szóljon a törvény igy is: «öröklési joggal csak az bir, a ki az öröklésre érdemes.* Semmi esetre sem tartozik mindez szerintünk az «általános intézkedések* körébe. V. ö. fentebb VIII. I. jegyz. 4 Nem változtat ez alapeszmén az, hogy ma már nem ugy van, hogy eripiiur, aufetiur ei fut indigno) hereditas, hanem a priori rá sem nyilik az öröklés. Ez is egyébaránt elmosódik annálfogva, hogy a méltatlanság hivatalból nem észlelendő. V. ö. Unger Erbr. 5. §., 4. jegyz.