Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/26 / 2. szám - A visszaesésről. 2. r.

A visszaesésről 101 sek (pl. a franczia Code Pénal) azt határozzák, hogy ha a bűncselekmények bizonyos faja : pl. bűntett miatt elitélt, vagy megbüntetett egyén ujabb bűntettet követ el, a büntetés fokozandó. Mások — mint pl. a porosz büntető törvény — csak akkor engedik meg a súlyosbítást, ha a tettes ugyanazon vagy hasonnemü bűncselekményt követett el újból. Végre az ujabb büntető törvények legnagyobb része taxative felsorolja azon egyes speciális bűncselekményeket, melyeknél a visszaesésnek büntetést fokozó, vagy minősitő hatályt tulajdonit. Az utóbbi mód természetszerű következménye annak, hogy az ujabb törvények a visszaesés súlyosabb büntetését rendesen arra alapítják, hogy a tettes az illető bűncselekményt szokásból követte el, már pedig bűnös szokásról csak ugyanazon bűncselekmény ismétlése esetén lehet szó, miután a legkülönbözőbb nemű bűncselekmények elkövetésének szokása önmagában ellenmondó fogalom. Másik oka annak, hogy az ujabb büntető törvények a visszaesést csak speciális minősitő körülmény gyanánt ismerik, abban rejlik, hogy elégségesnek tartják annak súlyosabb büntetését azon bűncselekményeknél (nevezetesen a vagyon ellenieknél) elrendelni, melyeknél a bűnügyi statisztika adatai szerint a visszaesés épen a leggyakrabban szokott előfordulni. Részünkről azt hiszszük, hogy azért szükségtelen a visszaesést általános minősitő, illetve büntetést fokozó körülmény gyanánt felállítani, mert ha a tettes előbbi megbüntetése után egészen elütő jellegű, különnemű bűncselekményt követ el, ez rendesen nem nagyobb bűnösségéből, nem akaratának nagyobb gonoszságából, hanem egészen más motívumból ered. Igaz ugyan, hogy a valóban megjavult egyén egyáltalán semmiféle ujabb bűncselekményt sem fog elkövetni, de másrészt tagadhatlan, hogy annál, ki váltóhamisítás miatt levén megbüntetve, később hatóság elleni erőszakot vagy testi sértést követ el, nagyon nehéz lesz kimutatni, hogy ujabbi bűncselekménye gonosz akaratának nagyobb intensitasát mutatja. Ezért a legtöbb törvényhozás az általános visszaesés (recidiva generális) fogalmát csak ugyanazon vagy hasonnemü bűncselekmény ujabbi elkövetésére szorította. Ezen eljárás azonban nagy nehézségekbe ütközik az által, hogy rendkívül nehéz megállapítani, mikor forog fenn ugyanazon vagy hasonnemü bűncselekmény. Például akkor azonos-e az utóbbi delictum, ha az ugyanazon törvényes fogalomnak felel meg, mint az előbbi, vagy akkor, ha a törvény ugyanazon szakasza alá esik r3 Még nehezebb azon kérdés eldöntése, hogy mely bűncselekmények hasonnem üek. Erre nézve a legkülönbözőbb ismérveket állították fel. Egyesek szerint azok, melyek ugyanazon motívumból (pl. nyereségvágyból) erednek; mások szerint azok, melyek ugyanazon jogtárgyat sértik (pl. a vagyonjogot vagy a testi épséget stb.); ismét mások szerint, melyeknél «a bűnös tevékenység alapformája ugyanaz*, végre némely criminalisták a hasonnemüség ismérvét mindezen körülményekben együttvéve keresték. De mivel mindezen ismérvek a gyakorlatban elégteleneknek bizonyultak, a törvényhozások kénytelenek voltak más módot választani és a törvényben taxative felsorolni azon bűncselekményeket, melyek hason3 Pl. a rablásnak tekintendő lopás azonos biincselekmény-e a rablással ? (mindegyik teljesen egyformán büntettetik 1. 344., 345. §§.).