Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/26 / 2. szám - A szomszédjogi oltalom. 2. r.

98 Dr. Biermann Mihály: A szomszédjogi oltalom Gaius Institutiói-ból nyerünk, azt kellene mondanunk, hogy bonyolultságban — tehát hosszadalmasságban is — alig versenyezhetett velők más peres eljárás és ha jogosult is azon feltevés, hogy egyszerű birtok-háboritásból eredt perben több mozzanata a Gaius által vázolt eljárásnak elmaradt, az interdictum által bevezetett eljárás minden körülmény között bonyolult és nehézkes volt. Igaz, bátran feltehetjük, hogy valamint egyéb viszonyokban, ugy a szomszédok között is nem ritkán már a puszta praetori tilalom elég volt további háboritások meggátlására, kivált oly esetekben, midőn a háborító eljárásának jogellenességét jól ismerve, azt is tudta, hogy ha konoksága által perre szolgáltatna alkalmat, az bizonyosan az ő megbirságoltatásával fog végződni, még akkor is, ha a háboritás nem rosszakaratból, hanem pl. a határ iránti nézeteltéréséből eredt, a tettes azonban, bár jóhiszemüleg eljárt volt, még sem elég biztosnak érzi magát, hogy hajlandó volna magát a birtokper esélyeinek kitenni. Oly szomszéd azonban, ki teljes tudattal követ el birtoksértést és szenvedélye által elragadtatva a birsággal sem törődik, csak hogy gyűlölt ellenfelét időközben mentől többet boszanthassa, zaklathassa, valamint viszont az is, ki, bár helytelenül, magát a sérelmesnek állított cselekményre feljogosítva tartja, a római jog uralma alatt a hosszadalmas per befejezéséig csakugyan tengernyi kellemetlenséget és rengeteg kárt okozhatnak a birtokosnak, mitől az, ha csak az eset az önvédelem és kivételesen megengedett önsegély gyakorlására nem szolgáltat alkalmat, időközben sehogy sem menekülhet.