Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/26 / 2. szám - A szomszédjogi oltalom. 2. r.

A szomszédjogi oltalom hozzám. E két magyarázatnak bármelyikét fogadjuk el, mindig közvetlen behatás forog fenn, a nélkül, hogy szolgalom-bitorlás valószínű vagy akár csak lehető is volna. Oly esetekről végre, melyekben a római jogászok a közönségesnél terhesebb közvet e 11 behatások miatt adnak helyt a negatoriának, épen csak a császárok, nem is az elsők idejéből emlékeznek meg a források : az egyik a «fumus gravis» esete, hol sajtgyárból a lejtőn felette fekvő lakházba behatol a sürü füst,10 a másik azon eset, melyben a szomszéd fala melletti terem nyilvános fürdőnek berendeztetvén, á fal az abban folyton fejlődő gőztől és vizp.írától átázik;11 amott Aristo, itt Neratius utal a negatoria actio ra, mindketten Traianus császár kortársai.1" így tehát századokon át aránylag igen szük körbe volt szorítva a negatoria actio ; ez párosulva azon körülménynyel, hogy felperes a közönségesen hosszadalmas per elintézéséig súlyos, tán épen pótolhatlan károkat szenvedhetett, végre még a Publiciana i. r. actio-nak behozatala, illetve annak ezen viszonyra való kiterjesztéséig elengedhetlen tulajdon-bizonyiUsnak ismert nehézségei igen kívánatossá tettek a szomszédi viszonyban még egyéb védelmi eszközöket. II. FEJEZET. Az interdictum uti possidetis. A római civilisták közül csak W i 11 e Das interdictum uti possidetis (1863), Bruns Die Besitzklagen (1874), Randa Der Besi'-z (III. kiad. 1879) és Bekker Das Recht des Besitzes bei den Römern (1880) — kivált pedig az első három — foglalkozik a birtok-keresettel kissé behatóbban azon szempontból is, mely bennünket itt érdekel. Bruns igen szabadon és szellemesen értelmezi az idevágó forrás-helyeket és az igy nyert alapon mesteri kézzel felépiti elméletét, mely a nevezett keresetet a tulajdonnak a szomszédok viszonyában szinte egyetemes védelmi eszközévé avatja fel; Randa — nem alaptalanul — kissé szűkebbre vonja alkalmazásának körét: alapos fejtegetései első sorban ugyan az osztrák jogot illetik, de a római jog szempontjából is elég tanulságosak, bár az utóbbinak szellemét, ugy hiszem, nem mindig egészen hiven találják el; Bekker a kereset határainak megállapításánál nagyobbára Randával találkozik össze; Witte mind a háromnál kevesebb esetre szorítja a keresetnek alkalmazhatóságát. A többi közönséges jogi irók egy része — bár csak közvetve — teljesen tagadja az interdicturn10 L. 8. §. 5. D. cit. i' L. 19. pr. D. S. P. U. (8, 2.). 12 L. Puchta Kursus d. Institutionen I. 99. §., 448. 1.